Huss, eltűnt…

…vagy elrepült.

Nem tudjuk, mi történt, de tegnap hirtelen azon kaptuk magunkat, hogy péntek van. Teljesen biztosak voltunk benne, hogy az majd a következő nap lesz, így váratlanul ért minket az infó. Percekig gondolkoztunk rajta a férjemmel, hogy de akkor hová lett a csütörtök?! Eltűnt a szerda vagy a csütörtök ez egészen biztos. Legalábbis nekünk..

Aztán belegondoltunk, hogy ez mennyire jó már! Repül az idő, amikor élvezed azt, amit teszel. Itt vagyunk és teszünk-veszünk a ház körül, kertészkedünk, kerítést, korlátot festünk, biciklizni vagy játszótérre megyünk, játszunk, locsolunk, vizet fröcskölünk egymásra, bablevest főzünk, meg pörköltet készítünk, palacsintát vagy sütit sütünk és így tovább… Szeretünk itt lakni.

Együtt vagyunk és élvezzük. 

Ajj, hogy fog mindez hiányozni hamarosan.. Próbálok nem a jövőre gondolni, csak a jelent élvezni. A jelek szerint a héten ez elég jól ment… 🙂

A kedves 86 éves szomszédomat szeretném még idézni, nekem nagyon-nagyon tetszett ez a mondata: 

Az élethez kell cél és csak az lehet cél, amit élvezel! 

Én most épp a jelent élvezem. 

(Mától pedig különösen, mert az elmúlt napokban kicsit rányomta a bélyegét a délutánomra az, hogy Domi nem akar aludni.. remélem, visszaáll majd a helyzet a korábbira, mert több szempontból sem örülök annak, hogy elmarad az a 2,5 órás (de legalább 1,5 vagy 2) délutáni szundi… Valószínűleg a cumija hiányzik, amit ügyesen eldobott a ” világ végére”, de még talán maga sem tudja.., szóval ha esetleg van tippetek, hogy tudnám visszaterelgetni az ebéd utáni alváshoz még ovi előtt.. akkor írjatok! :)) 

Neked volt már ilyen, hogy meg voltál győződve róla, hogy az a nap van, ami tegnap volt… ? 

Mi az, amibe úgy bele tudsz merülni, hogy csak úgy elsuhannak melletted a percek-órák? Amikor átrepülöd a napot, mint Mary Poppins… 🙂 ?