8+1 szokás, amit másolni akarok gyermekemtől

Nézem a kisfiamat napközben. Olyan nagy már!  3 éves és szinte ugyanazzal a szókinccsel rendelkezik, amit mi nap mint nap használunk. Ezenkívül is sok dolgot szinte jobban tud már, mint én.

A gyerekek utánoznak minket, így tanulnak tőlünk. Ugyanakkor mi miért ne csinálhatnánk egy -egy dolgot épp úgy, mint ők. Én sokat tanulok folyamatosan a kisfiamtól.

A következő kis szokásait szeretném másolni és a mindennapokban alkalmazni:

álljfel

1. Egyenes háttal ülni – amióta csak megtanult ülni, nem győzzük dicsérni, mert tényleg nagyon szépen, kihúzott háttal teszi. Ennek a bejegyzésnek az előzménye konkrétan az az eset, hogy a múltkor legózás közben, gondoltam, ugyanúgy pakolom a lábaimat, ahogy ő és tényleg rögtön kihúztam magam tőle, persze sokkal jobb érzés volt, mint görnyedni…

2. Mindent a helyére – van egy ilyen jó szokása a kisfiamnak, hogy bár a játékait nem mindig pakolja el azonnal maga után, de például a poharát mindig ugyanoda kell tenni, vagy a párnákat, stb. és rám szól, ha esetleg nyitva felejtek egy szekrényajtót, sőt bezárja helyettem a fürdőszoba ajtót használat után. Én számtalanszor szidom magam, mert már megint nem tettem a helyére az ollót, a kulcsot, stb.. pedig csak feleslegesen megy az idő és idegeskedéssel jár!

3. Letörölni, feltakarítani azonnal – szégyen nem szégyen, én olykor hagynám még pár percig a leesett, kilöttyent ennivalót, csak míg befejezem az evést mondjuk… De ő egyszerűen nem tűri és azonnal fel kell törölni, vagy szedni. És mennyivel megkönnyítem ténylegesen a saját dolgomat, ha azonnal cselekszem!

4. Nem pocsékolni -jellemző szokása kisfiamnak, hogy ha valamit nem bír megenni, tolja a számhoz, hogy egyem meg. Másik eset, hogy magától szól, ha a tányérjában maradt még valami, hogy ne dobjam ki, még ő később majd megeszi. Fogalmam sincs, honnan jön ez nála, de szeretnék én is tudatosabb lenni!

5. Szemébe nézni- imádom, amikor szinte egészen az arcomba bújik, nagy szemeivel a szemembe néz és úgy kérdez, vagy hív játszani. Előfordul, hogy nem ezt teszem és csak a másik helyiségből szólok neki, amikor szeretnék valamit kérni, pedig sokkal eredményesebb vagyok, ha leguggolok elé, ránézek és szépen halkan, de hangsúlyosan mondom, magyarázom el neki.

6. Észrevenni /nem zaklatni – nehéz egy szóban megfogalmazni, de arra gondolok, amikor valamiért pityergek előtte (mert nem szoktam a másik szobába szaladni, úgy vagyok vele, nem baj ha látja ezt az arcomat is) akkor nem mond semmit. Nem mondja, amit apukám mondott mindig: minek bőgsz megint, nem mondja még azt sem, hogy mi a baj, vagy ne sírj, semmit sem mond, és ez sokszor még a férjemnek sem sikerül, pedig a legjobb, ami tehető: békén kell hagyni. Bármilyen kérdés, vagy mondat, csak még tovább húzza a folyamatot, vagy akkor lesz a bolhából elefánt..

vigasztal

7. Felállni– igen, olykor elesünk, olykor nem sikerül minden úgy ahogy szeretnénk. Sőt néha szinte semmi sem sikerül.. De le kell porolni a kezünket és menni tovább. Sírni is ér! De csak egy rövid ideig, tegyük túl hamar magunkat rajta. Tegyük meg csak azért is vagy irány a következő feladat, majd megnyugodva térjünk vissza az előzőre.

“A KUDARC AZ EGYETLEN LEHETŐSÉG ARRA, HOGY MÉG OKOSABBAN KEZDJÜK ÚJRA.” ( Henry Ford)

 

8. Nevetni – Egy huncut nevetés, egy grimasz, egy kacaj és máris mindenki jobb kedvre derül. Szakértők szerint egy kisgyerek napi 400-szor nevet. Míg a felnőttek ez idő alatt átlagosan 17 alkalommal. 
Na, én sokat mosolygok és biztosan többet is nevetek Domi mellett, de azért ha a 17-et és a 400-at nézzük, előbbihez esek közelebb.. Sokat vagyok morcos is, pedig nincs is annál jobb, mint nevetni egy jót magunkon. Vegyük észre a vicces helyzeteket, adjunk még több lehetőséget az önfeledt nevetésre.


grimasz

+ 1: Kérni és megköszönni– ezeket mi tanítottuk , de annyira jó hallani, amikor kérlek-kel kezdődik egy mondata és sokszor ő figyelmeztet, hogy én is legyek kedves, használjam még többet, hogy köszönöm illetve ne utasítás, hanem kérés legyen egy -egy mondatom. Újabban az is sokszor elhangzik: köszönöm a segítséget! Hiszen mi is mondjuk neki , így ő is alkalmazza, használja.

 

Tehát ez az utánozás, vagy még inkább másolás oda-vissza érvényes. Vagyis érvényes lehetne. Tanuljunk mi is tőlük. Okosabbak, ügyesebbek, tudatosabbak, figyelmesebbek, mint hinnénk.

ITT is írtam a témában, hogy mennyi mindent tanulhatunk mi felnőttek a gyerekektől, kiváltképp a szülők a saját gyermekeiktől! 

 

Olvasd el (az előző mondatban az ITT-re kattintva) és oszd meg velem, Te mit szeretnél alkalmazni kisgyereked jó szokásai közül. 

 

Kövess Facebook-on is! 😉

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük