Hiányzik-e a fiatalságom?

Hanna friss írása elgondolkodtatott.
(https://kaleidoszkop.cafeblog.hu/2017/08/12/bezzeg-az-en-idomben/)

Sőt őszintén szólva nem csak miatta, hanem amúgy is mostanában éppen ezen gondolkodtam.

Mi az, amit szeretnék megtenni, ha újra fiatal lennék?

Fiatal vagyok most is, de nem vagyok már húszéves.

Szeretnék néha fiatalabb lenni.

A kérdésre viszont, hogy mi hiányzik, mit szeretnék, nehéz válaszolni.

Elsők között jut eszembe, hogy sokáig, 10-11 óráig aludtam, sőt ha úgy volt kedvem, egész nap ki sem mozdultam az ágyból, a szobából. Ma ez már elképzelhetetlen, de nem is bírnék egész nap bent lenni, kell a friss levegő, a napsütés.

Fogtam magam bementem a városba, fagyiztunk, beszélgettünk semmiségekről a barátnőkkel. Péntek vagy szombat este a buliról szólt, táncoltunk hajnalig.

Önfeledt szórakozás? Nem előre gondolkozás? Kevesebb felelősség? Több kaland?

Talán ez hiányzik? Nem kellene, hiszen egyszer már megvolt, pipa.

A másik oldalról pedig ott van, ami most van.

Ha most visszacsöppennék a múltba és a 20 éves Ági lennék, épp erre vágynék, ami most van.

Nagyon rövid ideig élvezném csak azt, ami a fiatalsággal jár. Hiszen újra azt akarnám, ami most van. Még jó, hogy nem lehet csak úgy ugrálni az időben.

Nem értem magam, amikor azt szajkózom: élj a jelenben, és én magam mégis sokszor nem ezt teszem.

Mindaz, amit fent írtam nem ér fel azzal, a közelében sincs annak, amiben most van részem.

Nap mint nap megkapom férjemtől és kisfiamtól azt a szeretetet, amire mindig is vágytam. Szerencsésnek –és ez több, mint szerencse– érezhetem magam, mert olyan életem van, amilyen.