Ezt tanultam 2020-ban

Ezt az évet, 2020-at sosem fogjuk elfelejteni. Emlékezetes marad mindenki számára, de a sok rossz mellett, azért történt jó is. Ugye? Ha végiggondolom, az biztos, hogy sok mindent tanultam 2020-ban.

Lassan vége az évnek, és ilyenkor érdemes egy évösszegzőt írni. Írhatod csak magadnak, de akár másokkal is megoszthatod. Létrejött egy oldal, Évbúcsúzó a neve, ismert emberek és civilek egyaránt megfogalmazták a gondolataikat és írtak egy levelet 2020-nak vagy egy összegzést az évről. Jópofa ötletnek tartom. Én is megírtam és elküldtem az összegzőmet, évbúcsúzó lettem, hiszen -gondolom nem vagyok vele egyedül- nagyon várom már, hogy vége legyen ennek az évnek. Egyszerűen nem bírtam úgy kezdeni a levelemet, hogy kedves 2020…, de jól esett végigvenni a történéseket és kiírni magamból.

Most nem összegzem újra az évet, ha van kedvetek, olvassátok el az írásomat ITT.

Eseménydús, érdekes, nehéz év volt 2020, kicsit mindenkinek más és mégis a legtöbbünknek hasonló.

Kíváncsi lennék, hányan teszik fel maguknak a kérdést: Mit tanultam?

Mit fogok innentől másképp tenni?

És mi az, amin tényleg változtatni fognak?

Bízom benne, hogy mindannyian tanultunk. Ha valami „haszna” lehet ennek az évnek, hát ennek kell lennie: változnunk és változtatnunk kell.

Mit tanultam 2020-ból?

Tervezni nem …

Nem erősségem az előre tervezés, de 2020 nem is engedte, hogy ezen változtassak. Nem lehetett és nem lehet előre tervezni ebben az évben. Bármi változhat és lehet másképp holnap. Várunk míg meghozzák a fejünk felett a döntést. Nem tudunk mit tenni. Idegörlő, dühítő, mégis most ez van. Ebből kell jól kijönnünk. Megint csak erősödött bennem, az amúgy is kedvenc mondásom:

„Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra!”

Összefoglalva magamban az évet, annyiszor elhangzott ez a mondat a számból: de jó, hogy voltunk/ elindultunk/ megtettük, amikor még lehetett!

Talán szerencsések vagyunk.. Inkább azt hiszem, arról van szó, hogy nem halogattuk, léptünk, mentünk, csináltuk. Hiszen mindig csak a ma, a jelen az, amikor bármit is meg tudsz valósítani. Nem szabad kattogni azon, hogy mi lesz ha... vagy a múltkor is mi történt. Sokszor várunk, míg nem lesz belőle semmi. Ha tudsz, indulj el, csináld!

Spontánnak lenni jó! A kifogásokat, a halogatást pedig el kell felejteni!

Most van idő

Idén többször van arra is idő, hogy átgondoljuk a dolgainkat, átértékeljük az életünket, mások legyenek a prioritások. Most rájöttünk végre, hogy a tárgyak csak tárgyak. Most felfedeztük, hogy heti egyszer vagy inkább másfél hetente egyszer elég boltba menni. Most több időt töltöttünk otthon. Most éltünk a lehetőséggel és megnéztünk rengeteg sorozatot, elővettük a régóta rakosgatott recepteket, elkészítettük sok sütit és finomságot, most kertészkedtünk, rendszereztünk a házban, most pihentünk és közben nem éreztük azt, hogy elvesztegett idő. Most töltődnünk kellett, ahogy a Föld -nek is. Azzal, hogy kevesebbet jártunk el otthonról, mert home office volt és kevesebb bevásárlás, kevesebb plázázás meg játszóház meg kinti program, így az autóink is kevesebbet mozogtak, tisztább lett a levegő, talán most erre volt szükség. Most még inkább van akarat az emberekben, hogy felhasználja a maradékot, hogy figyeljen arra, hogy környezetkímélő meg újrahasználható termékeket vásároljon. Most jobban figyeltünk, és nem költekeztünk feleslegesen.

Most volt idő önelemzésre, önértékelésre, megismerni jobban saját magunkat. Volt akinek könnyebben, másoknak nehezebben ment a bezárkózás. Most foglalkozhattunk azokkal, amiket igazán szeretünk, most töltődhettünk otthon zenehallgatással, végigolvashattunk jó regényeket vagy önbizalomnövelő könyveket, vagy tanulhattunk teljesen új dolgot, találhattunk magunkat kihívást, amit megvalósíthatunk.

Most rájöttünk, hogy mennyire jó, ha együtt tudunk lenni, értékelnünk kell minden percet. Most meg kell tennünk, hogy lerakjuk többet a telefont, a laptopot, és nem nézzük a híreket, inkább társasozzunk, süssünk linzert vagy készítsünk barkácsoló sarkot a pincében. Most tudnunk kell adni: adtunk idén figyelmet és kedves gesztust az egészségügyi dolgozóknak és adjunk továbbra is, úgy ahogy a rászorulóknak is, a nehéz helyzetű családoknak. Adjunk tartós élelmiszert, ruhát, tárgyat, játékot, könyvet, de adjunk jó szót, kedvességet, odafigyelést. Figyeljünk rá, hogy hazai kisvállalkozóktól vásároljunk, mert ezzel támogatjuk, segítjük őket. Adni sokféleképpen lehet. Adni jó – nem csak karácsonykor. Most, 2020-ban és ezután még inkább fontos, hogy ha tudunk, adjunk!

Kreatívnak lenni mindig

Kreatívan kellett megoldani a feladatokat március környékén a digi-suliban, kreatívnak kell lenni, hogy mindig kerüljön valami finomság a család asztalára, kreatív anya vagyok, mert házilag készítünk társasjátékot, mert lesz megint adventi naptár – csak néhány dolog, ami eszembe jut itthonról. Ám sokaknak még többet jelentett a kreatívitás szó 2020-ban. A magyar ember leleményes, szokták mondani. Azt gondolom, kreatívak és ügyesek voltak, akik például maszkokat kezdtek el gyártani. Kreatívak, akik olyan termékeket állítottak idén elő, amivel otthon elfoglalhatja magát, alkothat közösen gyerek és szülő. Kreatívitás és humor – ez a kettő sok mindent megold, segít a nehéz helyzetben is. Szerettem a mémeket, a vicceket, jó volt, ha tudtunk mosolyogni.

2020-ban tanultam magamról, tanultam másokról. Talán a dánoknak van igaza, akiktől megtanultam, hogy az apró pillanatok azok, amik igazán számítanak. Élvezni a kávé ízét vagy egy jó könyvet, beszélgetni, nevetni, a gyertya lángjában gyönyörködni, a puha takaróba burkolózni és hosszan ölelni, akiket szeretünk.

Minden napban van valami jó, valami szép. Az a dolgunk, hogy észrevegyük.