Ez lenne álmaim állása!

Először arra gondoltam, hogy valami utazással kapcsolatos foglalkozást választanék magamnak. Mondjuk repkednék a nagy világban, a felhők magasságából szemlélném a tájat, miközben csini ruciban, arcomon széles mosollyal üdvözlöm az első osztály vendégeit és kedvesen beszélgetek a szexi pilótával… De talán mégsem ez lenne álmaim állása!

Na, jó, tudom a stewardessek élete közel sem olyan, mint ahogy én képzelem. Se csilli-villi szállodák meg városnézés, inkább valószínűleg csak bezuhannak fáradtan egy ágyba, miközben lehet azt sem tudják, hol annak éppen. A pilóta sem biztos, hogy olyan, amilyennek én elképzelem.

Na de, álmodozni szabad, nem?

Viszont sokkal jobbat találtam ki, milyen állást próbálnék ki egy napra!

Na, ez nekem való lenne!

Mondjuk, ki ne szeretne finomakat enni, és ki ne szeretné, ha körbeugrálják, kedvesek vele?

Imádnám, ha más-más klassz étterembe ülhetnék be reggelizni-ebédelni-vacsorázni, esetleg közben még egy cukrászdát is letesztelnék, este meg egy borkóstoló is beleférne.

Mindenhol megismernének már messziről, de nem szigorúnak tartanának, csak szeretnének a kedvemre tenni.

Csodás ételkreációk kerülnének elém, különlegesek, finomak. Igazi ízorgia lenne a számban, imádnám az egészet. A fine diningot, a hagyományosat, jöhet japán, olasz, francia, magyar, és rengeteg mesés desszert… – hú, lehet nem is lenne elég egy nap, hogy mindent végigkóstoljak!

Elképzelem magam, mint a Lecsó című mese szereplője, hogy bekapnék egy falatot és az felidézne bennem valami régi majdnem elfeledett kellemes élményt.., mondjuk nekem nem nehéz örömet szerezni illetve én könnyen tudok újra gyerekként rajongani. Na, de tegyük fel, hogy azért kibírnám, és felvenném a pókerarcot, hogy mégis meglepetés legyen, hogy mit írok majd a cikkben. Ez is nagyon tetszene, mert írni is szeretek – majdnem annyira mint enni.

Álmaim állása lenne!

Nem elég, hogy jókat ennék, és megkülönböztetett módon bánnának velem, de még írhatnék is az élményeimről, a tapasztalataimról, ha

ételkritikus lennék.

Igen, tuti, ételkritikus lennék egy napra! (Vagy többre is akár.)

Még utaznék is, mert különböző városokba és országokba szólítana a munkám vagyis hogy finomakat egyek-igyak.

Na jó, befejezem az álmodozást. Ráadásul ez mind csak feltételezés, fogalmam sincs pontosan hogyan zajlik az ő munkájuk.

Megyek nézem tovább a mesét. Nem a fejemben lévőt álmaim állásáról, bár nagyszerű történet! Remek mulatság volt álmodni egy világot magamnak.

Te is hagyd kicsit, hogy szárnyaljon a fantáziád és jusson eszedbe néha, hogy nem kell mindig olyan komolyan venni a dolgokat. Játszani és álmodozni jó, engedd meg magadnak!

Te mi lennél szívesen egy napra, mire mondanád, hogy ne ez álmaim állása!?