Elmúlt
Elmúlt a karácsony.
Elmúlik és a jóra, a szépre kell emlékeznünk.
Az elmúlás hozzá tartozik életünkhöz.
Egy ilyen ünnep alkalmával, mely a szeretet ünnepe és a lényege, hogy együtt a család, még inkább eszünkbe jutnak azok, akik már nincsenek velünk.
Könnycsepp gyűlik a szemünkben, mikor felidézzük kedves mosolyukat, a szép közös emlékeket. Sírunk, mert fáj a hiányuk. Elsoroljuk, mennyi mindent láthattak volna, átélhettek volna velünk. S közben örülünk, hogy vannak olyan történetek, amelyeket nekik köszönhetünk. Hálásak vagyunk, hogy az a kevés idő is megadott nekünk velük.
Csak gyújts meg egy gyertyát és mondd: köszönöm!
A gyertyalángnál képzeljük el, hogy ott, ahol vannak most, boldogok. Örömmel látják kisebb-nagyobb sikereinket, mosolyunkat.
Büszkék ránk, mert jól neveljük gyermekeinket, vagy mert megbecsüljük párjainkat és hamarosan oltár előtt állunk majd. Elégedettek, mert szépen beszélünk szüleinkkel, mert segítünk testvérünknek.
Nagyszüleim emlékére legyen itt most ez a gyertya-rajz, melyet majd 2,5 éves kisfiam színezett ki.
Tudom, hogy immár együtt vagytok, Ti, akik mindig is szerettétek egymást és ölelkezve néztek le csillogó szemeitekkel fentről ránk.