Élet nagycsaládosként

A mai bejegyzés egy vendégposzt, amiben egy háromgyermekes anyuka, a HáromPötty blog írója, Dóri meséli el, hogy miért jó nagycsaládban élni.

És mindegyik gyereket terveztétek?

El sem tudjátok képzelni, hányszor, hányféleképpen kérdezték már meg ezt tőlem.

Három gyerekem van és ez így pont jó nekünk. És igen. Mindegyiket terveztük. Talán még ez az a mennyiség, ami se „nem túl sok, se nem túl kevés”. Már ha egyáltalán akaszthatunk bármiféle jelzőt is erre.

De valójában azt gondolom, hogy mindenki maga tudja, hogy ”mennyi gyerek az elég.” Van, aki bőven megelégszik egyetlen gyerekkel is, és van aki többet szeretne, mert úgy érzi teljesnek az életét. Én nem ítélkezem, mert annak ellenére, hogy mi a nagycsalád mellett tettük le a voksunk, ez nem jelenti azt, hogy ne érteném meg azt, aki csak egyet vállalt.

A nagycsalád előnyei és hátrányai

Mi mindig is több gyermeket szerettünk volna a férjemmel, habár nem határoztuk meg konkrétan, hogy pontosan mennyi is legyen az annyi, egyszerűen csak éreztük, hogy szeretnénk, ha még gyarapodna a családunk. Mi most három gyerekkel úgy érezzük, teljes az életünk.

Mindezek ellenére (vagy éppen ezért?) tökéletesen át tudom érezni, és meg is értem azt, aki nem szeretne egy vagy két gyereknél többet.

Hiszen azért valljuk be, minél több a gyerekünk, annál több a teendő. És azért nem igaz az a mondás se, hogy a gyerekek egy bizonyos szám felett egymást nevelik és szórakoztatják.

Persze előny az, hogy van testvérük, akikkel tudnak játszani, de ez sem törvényszerű. Van, hogy annyira más a gyerekek temperamentuma, hogy egyszerűen nem jönnek ki jól. Vagy túl nagy a korkülönbség, esetleg más neműek, és totálisan más érdekli őket. De természetesen olyan is előfordul, hogy egymásnak igazi szövetségesei lesznek és „leveszik a terhet a szülők válláról”, mert nagyon jól el vannak együtt.

De nem csak ezek az előnyök és hátrányok. Sok minden mást is felsorakoztathatunk a nagycsaládos élet mellett.

Naphosszat tudnám sorolni, hogy miért jó nagycsaládban élni: például sosem unatkozunk, mindig van egy ölelés, egy mosoly, amit kioszthatunk vagy kapunk valakitől –
és igen, mindig van valami nehézség is.

De amikor visszagondolok az egy- illetve kétgyerekes korszakunkra, akkor is jelen voltak a nehézségek, csak most többen vagyunk.

És annak ellenére, hogy rengeteg mindenről le kell mondanunk a gyerekek érdekében nem érzem egy pillanatig sem, hogy megbántuk volna, hogy bevállaltunk három gyereket.
Rengeteg öröm is érkezett velük a családunkba.

Én egyébként soha senkit nem szerettem volna meggyőzni arról, hogy miért is jobb nagycsaládban élni.

Ugyanis őszintén úgy gondolom, hogy nem mindenkinek jó nagycsaládban élni.

Én magam is látom, hogy mennyivel nehezebb olykor több gyerekkel bizonyos dolgokat véghez vinni, mint egy, vagy két gyerekkel. Mindezek ellenére az embereket nagyon is érdekli a véleményem a nagycsaládos léttel kapcsolatban.

Így a kérdések folyton csak jönnek és jönnek.

Soha nem gondoltam, hogy kirívó lenne három gyerek nevelése.

Nagyon sok másik három gyerekes családot ismerek, és bőven olyanokat is, akik 4, 5, vagy akár 6 gyermeket nevelnek. Mégis, az emberek úgy érzik, hogy három gyerekes szülőként meg tudom válaszolni az ő értetlenségüket a nagycsaláddal kapcsolatban.

Ezt is érdemes elolvasni a Hárompötty blogon:

Miért van az anyáknak lelkiismeret-furdalása

Akkor minek szülted őket?

Általános tapasztalat, hogyha három (vagy akár több) gyereked van, egyetlen szót sem ejthetsz ki a szádon azzal kapcsolatban, hogy mennyire fárasztó a gyerekekkel, hogy néha milyen nehezek a napok, és úgy egyébként is, hogy időnként jólesne egy kis szusszanás. Mert ha te bevállaltál ennyi gyereket, akkor azt magadnak szülted (amit soha nem is kérdőjelezett meg senki) és igenis „viseld a következményeket”.

Biztos a CSOK miatt vállaltatok ennyit, ugye?

Nem, egyáltalán nem. Valójában ez eszünkbe sem jutott.

Mikor jön a negyedik?

Miért jönne? Azért mert három gyereket szültem, akkor ez vajon azt jelenti, hogy innentől kezdve már csak gyerekeket fogok szülni??? Arról nem is beszélve, az, hogy egy párnak mikor érkezik a (következő) gyereke ahhoz pont senkinek nincs semmi köze, csakis a párnak.

De mégis hogy bíííroooddd ezt?

Szokták kérdezni tőlem kevesebb gyerekkel rendelkezdő anyukák. Ilyenkor meg szoktam kérdezni, hogy mégis mit? Ez az életünk, nincs olyan, hogy nem bírom…

És mindegyiket terveztétek?

Ez a kedvencem. Egyrészt mert ez milyen illetlen, ledegradáló és sértő kérdés már? Miért gondolják emberek azt, hogy valaki nem önszántából vállalja a harmadik, negyedik vagy ötödik gyereket? Miért ne vállalhatnánk önként? Másrészt és ha becsúszott, akkor mi van? Itt van és nagyon szeretjük. Akkor sincs senkinek semmi köze ehhez.

De a válaszom egyébként az, hogy IGEN. Mi mind a három gyerekünket terveztük.

Megélni a csodát

Mindegyik gyerekem egy csoda. Mindegyik különleges, mindegyik mást hozott az életünkbe.

Nyilván én is látom, hogy egy vagy két gyerekkel sokkal könnyebb lehetne az életünk, már csak a logisztika miatt is, de igazából inkább szerencsésnek érzem magam, mert tudom, hogy különleges ajándékot kaptunk.

Ha nem lenne valamelyikük, hiányozna valami az életünkből,

és lehet, hogy sokkal kevesebb időnk van egymásra, lehet, hogy sokkal kevesebb időnk van magunkra, és még az is lehet, hogy a gyerekeinkre egyenként is kevesebb időt tudunk szánni (bár szentül hiszem, hogy egy kis odafigyeléssel ezt meg lehet oldani), de

látom ezeket a csodálatos kis lényeket, a gyerekeimet és rendkívül hálás vagyok, hogy nagycsaládos anyuka lehetek.

Az emberek néha ránk csodálkoznak, néha értetlenkednek, amikor meg tudják, hogy három gyermekünk van.

Voltam én már ősanya, szuperanya, csodanő és cirkuszigazgató is. Kaptam szánakozó és elismerő pillantásokat is.

Összegzésül azonban azt tudnám mondani, hogy számunkra nagyon jó a nagycsaládos lét, még ha időnként nehéz is. Hiszem, hogy a nehézségeken túl lehet lendülni, de azt a szeretetet, amit egy nagycsaláddal kapunk, nem pótolhatja semmi sem.

Ha kíváncsiak vagytok milyenek a mindennapok három gyerek mellett, akkor kövessétek Dóri blogját:

www.harompotty.hu

(kezdőkép: freepik.com)

Mosolygós napot, kedves Olvasó! 

Véleményed bátran oszd meg velem, örülök, ha írsz nekem!

Kövess Facebookon és Instagramon is!

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük