Levelet írtam a 17 éves kori önmagamnak, sok-sok évvel ezelőtt.  Akkoriban sok levelet írtunk, az iskolában egymásnak, de postán is küldtünk még egy-egy távoli barátnak. A mai Z generáció már biztos nem tesz ilyet. Naplót is írtam. Szép időszak volt. (Azóta is szeretek kézzel írni.)  A születésnapom előtt fogalmaztam meg ezt a bizonyos levelet, amit aztán csak a jeles napon vehettem elő és most újra a kezembe került. Megdöbbentem. Jó értelemben.  Éppen nagyon szerelmes voltam (mint a 17 évesek általában) és miután leírtam az aktuális érzéseimet, megfogalmaztam jó néhány kérdést.  Összeszedett levél volt és már akkor a mostani hozzáállásom mutatkozott. Ilyen, azt gondolom, örökérvényű üzenetekre találtam: Azt hiszem, minden csak…

A hónap bloggereként lehetőségem nyílt témát javasolni. Bevallom, nagyon kíváncsi vagyok a többiek hogyan viszonyulnak a Z generációhoz, ezért választottam ezt a címet. Ebbe belefér, mi az, amiről azt gondoljuk, jól csinálják, illetve amiről azt, hogy kevésbé. Mi az, amit tanácsolunk nekik esetleg, vagy mi az, amit nagyon irigylünk. Mi az, amit köszönünk nekik, vagy épp mi az, ami miatt morgunk magunkban. Miért a többes szám harmadik személy? Mert a mai fiatalságról van szó, én bizony már régen elmúltam 20 éves. Korábban mindig a (3 évvel fiatalabb) tesómhoz képest viszonyítottam, ha 1988 előtt született valaki, akkor még nagyon fiatal. 🙂 Én az Y generációba tartozom tehát. A Z generáció tagjai…