-
Vigyázz! Kész! Posztolj! – Szeretem a munkám!
Mit látsz, ha magad elé képzelsz egy recepcióst? Csinos, mosolygós, kedves, segítőkész? Igen. És jó ilyennek lenni. 🙂 Szeretem a munkámban, hogy kiszakadok az anyuka és háziasszony szerepből. Csinosan öltözöm fel reggel, kisminkelem magam és egész nap szép helyen vagyok. Kedves emberek vesznek körül. Mosolygós természetem direkt előny, örülnek neki, értékelik. Része vagyok valaminek. Egy jól működő szálloda azért működik jól, mert a személyzet minden tagja a legjobb tudása szerint a feladatát. Szeretem, amikor reggel láthatom az ablakból a napfelkeltét. Szeretem, amikor éjszaka a magam ura vagyok, olyan sorrendben végzem a feladatokat, ahogy nekem tetszik és ha úgy van kedvem, bekapcsolom a telefonomon a kedvenc számaimat és táncolva, dúdolva teszem azt.…
-
Miért zavar ennyire, ha hibázom?
Emberek vagyunk, hibázunk. Mindenki hibázik. Én igyekszem. Csak olyan sokszor kell dönteni. Ráadásul gyorsan dönteni. Olykor rosszul döntök. Van, hogy apró hibát vétek, van, hogy nagyon elszúrok valamit. Nagyon rossz, amikor másoknak is bajt okozok vele. Nem szeretem azt, hogy esetleg elrontom a kedvüket, és azt sem, hogy felesleges munkát csinálok nekik. Rossz, mert nem tudom megmagyarázni, miért úgy döntöttem, hiszen sok más, sok jobb lépés közül is választhattam volna. Ezeket a válaszokat soroltam vörös, könnyes szemekkel, amikor kolléganőm nekem szegezte a kérdés: miért zavar ennyire? Hirtelen földre rántott, hirtelen megálljt parancsoltam magamnak. Hiszen bár rossz, de tudom jól, hogy a múlton változtatni már nem lehet. Nehéz továbblépni, de el kell…
-
Tortasütés mixer nélkül?? Na, azt már nem!
Kitaláltam, hogy meglepem a kolléganőmet, sütök egy tortát a szülinapjára. Ráadásul egy napon a kisfiam oviba szánt névnapi sütijének elkészítésével. Nekiállok és … akkor jut eszembe, ja, nem működik a kézi mixerem. A múltkor a madártej készítése közben egyszer csak leállt. Akkor sima habverővel fejeztem be a tojásfehérje keményre verését. Azt hittem belehalok.. Zsibbadt már mindkét karom, de még mindig nem volt kész. Nagyon-nagyon sokáig tartott. Tudom, a nagymamáink…, én tuti nem vállalom még egyszer! 🙂 Szóval most is szükség van kemény habra, és még tejszínhabra is. Hm. Hagytam az egészet? Valami sütés nélküli receptet választottam? Elmentem inkább egy cukrászdába? Nem! És még csak kétségbe sem estem. Gondol, gondol, gondol...…
