Szerelmes lettem

Nem gondoltam volna, hogy ennyi idősen újra rám talál a szerelem.

Szinte állandóan rá gondolok. Mindig csak vele szeretnék lenni.

Egyes-egyedül rá koncentrálni. Elmélyülni benne. Kizárni minden egyéb gondolatot.

Gyönyörködni élénkségében, változékonyságában. Hozzáérni, simítani. Érezni, hogy a kezemtől alakul, hogy teljesen megváltozik a külseje. Fakó, fáradt, semmilyen arcából, meleg, színes, mosolygós lesz.

Én teszem ezt vele. Megtöltöm élettel. És ez örömmel tölt el. Aztán büszkeséggel is.

Boldog percek, órák ezek. Rózsaszín minden.

Olyan, amilyen és én úgy szeretem, ahogy van.

Nem vagyok félénk kis nyuszi, pedig olyat teszek, amit korábban sohasem. Kettőnké az egész délelőtt. Élvezem minden pillanatát. Néha egészen a felhőkig emel.

Kikapcsol. Feltölt.

Imádom.

Az sem bánt, ha néha nem úgy reagál, ahogy elképzeltem, vagy ahogy szerettem volna. Nincsenek elvárásaim. Szeretek vele foglalkozni. Aztán ő kényeztet. Csak nézem és felvidít.

Hálás vagyok, hogy egymásra találtunk.