15 év után újra igent mondanék

 

Olyan nagyon-nagyon romantikusan nem indult a mi történünk…. Elmesélem mi történt 15 évvel ezelőtt. 

Tisztán emlékszem, ahogy dühösen, csalódottan állok egy “osztály vigyázz!” – nál. Épp egy 1,5éves kapcsolatomnak lett vége, illetve soem mondtuk ki, hogy vége, egyszerűen csak szétváltak útjaink. Szóval épp mérges vagyok az egész világra, állok a középső padsorban lévő pad mögött és balra, picit előttem őt nézem. Arra gondolok, hogy ő biztosan nagyon tudna szeretni…

Igen, osztálytársak voltunk. 5évig. Volt olyan, hogy padtársak is. Az utolsó évben jöttünk össze, az őszi szünetben.

Jól gondolod, ha azt feltételezed, hogy én tettem meg a kezdő lépést. 🙂

Egy buliban voltunk, közös baráti körben, majd írtam neki éjszaka egy sms-t. Aztán még jó párat váltottunk. Fura, hogy írásban, írással kezdődött… (talán így magabiztosabbnak érzem magam!?)

Emlékszem, a második randira, a finom pizzára és a néha percekig tartó kínos csendre… Aztán a tónál a csókra.

De akkor még mindig nem tudtam, mi lesz belőle. Ő sem. Az osztálytársakat is jól megdöbbentettük, amikor az ölében ültem a szünet után.Talán, anyukája tudta csak…vagy legalábbis egyszer egy fotón, amelyiken mi és még 2-3 lány szerepeltünk, rám mutatott, mint Robi új barátnője… Nos, akkor még nem én voltam az, anyósom pedig csalódottan fogadta ezt. 

Valahogy így történt a kezdet. 18 sem voltam..  Döntsd el te, hogy mennyire volt romantikus… Talán kicsit az.

A lényeg, hogy 15éve tart. Csend azóta nem igazán van. 🙂 Rengeteg minden történt. Már nem feltételes módban, hanem ki tudom jelenteni, nagyon tud szeretni. Mások vagyunk, és ez persze így van jól. Ugyanakkor hasonlóak is, mert az szerintem hülyeség, hogy az ellentétek vonzzák egymást. Illetve egy darabig működhet, de hosszú ideig nem hiszem. 

 

Mi kell a hosszantartó kapcsolathoz? 

 

Kell a szeretet, a bizalom, az egymás támogatása, biztatása, meghallgatása, megölelelése. Kell közös érdeklődési kör és hasonló gondolkodás az életről. Kell sok-sok odafigyelés a másikra. Kell közösen eltöltött idő, amikor igazán csak egymással foglalkoztok. Kell, hogy ne akarjátok feladni. 

Kell munka, azaz dolgozni, tenni a kapcsolatért, hogy működjön, méghozzá jól, és ne csak legyen.. 

Kell befektetett energia, hogy a másik a mosolygós, vidám, lelkes, lehető legjobb arcodat és ne egy folyton fáradt, vagy panaszkodó morcos, sírós, hisztis valakit lásson. (persze ilyen is van, de több legyen a másikból) 

Kell elfogadás, hogy tudjuk, jó helyen vagyunk, a helyünkön vagyunk. Legyünk elégedettek. Fogadjuk el őt, és legyünk hálásak azért, amit vele, tőle és általa kaptunk és kapunk. 

Például most kaptam egy ígéretet, egy új gyűrűre. Mert legnagyobb sajnálatomra a karikagyűrűmet elveszítettem idén nyáron, a görög hullámok leszedték az ujjamról. Nagyon boldog vagyok, hogy csináltatunk majd egy új gyűrűt, mert bár csak egy tárgy (sokkal több annál), szerettem, nagyon hiányzik, hogy nincs rajtam. 

Kell egy kapocs. Nem a gyűrű,hanem Ti, ti vagytok azok, a ti szokásaitok, ahogyan kimutatjátok egymás felé az érzelmeiteket. 

Kell a romantika. A gesztusok, az érintések. Amitől érzed, hogy nő vagy, és nem bábu, nem (csak) barát, nem lakótárs.

 

Mondjuk a gyűrű ötlete eléggé romantikus, kicsit mintha újra igent mondhatnék. Mert ha most kérdezné, akkor is igen lenne a válaszom, hiába 15 évvel ezelőtt találkoztunk . 🙂