Számodra munka vagy játék? Csak csinálom! – személyes történetekkel

“Az a trükk, hogy nem szabad belegondolni. Csak csinálni.” – mondja Rick Riordan, amerikai író.  

Vele értek egyet. Sokszor túlgondoljuk, túlkomplikáljuk. Előre próbálunk nézni, de ugyan ki tudhatná a jövőt? Kellenek a célok, az álmok, de nagyon fontos, hogy a jelenben éljünk. Most tegyük azt, amit szeretnénk. Azzal foglalkozzunk, amit élvezünk.
Miért? Hogyan? Ne foglalkozz ezekkel a kérdésekkel! A sok -akár kedvességből, akár gúnyosan tett vagy adott- megjegyzéssel, tanáccsal sem. Hiszen biztosan hallottad már legalább az egyiket ezek közül: “Csak egy dolgot csinálj egyszerre!”; “Csak teljes gőzzel, profin csináld, vagy inkább bele se kezdj!”; “Csak akkor csináld, ha értesz hozzá!”, “Úgy sem érdekel senkit, amit csinálsz!”

“Ha csinálni akarsz valamit, most kell megcsinálnod, ha mondani akarsz valamit, most kell mondanod. És ami még fontosabb, neked kell csinálnod, neked kell mondanod, hiszen ez a te életed, te halsz meg, te veszíted el.” (Cecelia Ahern)

Van az úgy, hogy nem pontosan tudjuk, miért tesszük, és főleg nem, hogy mi lesz belőle. De belekezdtünk- és ezzel óriási előrelépést tettünk azokkal szemben, akik semmit nem tesznek vagy esetleg néhány bárcsak mondatig jutnak.- ! Zöld jelzést adtunk magunknak és csak csináljuk, úgy ahogyan, jól esik nekünk, ahogy a zsigereinkből jön, ahogy a fejünkben elképzeltük. Vagy csak csináljuk, mert jött egy lehetőség és mi kihasználtuk azt. Szembejött és mi észrevettük. Éltünk vele. Mert miért is ne? 

“Néha tudja az ember, hogy mit is akar csinálni, és néha nem, de mindig élvezet.” (Agatha Christie)

Kitalálunk valamit. Hiszünk benne. Létrehozunk valamit, amivel éppen saját magunk számára nyitunk meg újabb lehetőségeket. Ajtókat, amelyek mindig is ott voltak, de át kell menni az első ajtón, hogy eljuthass a következőhöz. Nincs is annál egyszerűbb, mint csak annyit tenni, hogy azzal foglalkozol, amit szeretsz. Ehhez persze jó adag önismeretre lesz szükséged. Talán kipróbálnod néhány dolgot, mire eljutsz ahhoz, ami igazán neked való, ami igazán Te vagy. 

“Azt fogom csinálni, ami nekem tetszik. Az leszek, aki igazából vagyok, és rá fogok jönni, ki is vagyok valójában.” (Stephen Chbosky)

Megkérdeztem blogger társaimat, nekik mit jelent ez a két szó : CSAK CSINÁLOM. Mi az számukra, amit azért tesznek, mert örömüket lelik benne, élvezik és sikerélményt nyújt számukra. Olyan tevékenység, ami másnak munka vagy kötelező feladat, ők viszont csak a szépet látják benne. Azért csinálják, mert szeretik. Mert e nélkül már elképzelhetetlen lenne az életük.

Néhány választ most itt megosztok Veletek, hamarosan pedig egy-két vendégposzt (hosszabb beszámoló) is lesz a témában. 

Alexandra, a Pink Dust bloggere
https://pinkdust.cafeblog.hu/

A Pink Dust blog egy olyan hobbi, ami által nem csak az írási szenvedélyemnek hódolhatok, de számtalan más, számomra kedves illetve érdekes tevékenységet is összefog, és olyan képességeket fejleszt, amelyeket a munkám során is hasznosíthatok. Persze nem a gluténmentes sütemények kikísérletezésére értem – erről majd később.

Például a jó címadás egy bejegyzéshez, a forgalmi források felkutatása és fejlesztése, a SEO-zás, márkázás, analitika és még számtalan ehhez hasonló feladat hasznomra válik a munkám során is mint online marketinges. Így egy internetes tartalom olvasásakor például nem csak a blogomra gondolok, hanem hogy általa hogyan tudnék még jobb lenni a munkahelyemen is, ami nagyon fontos számomra.

A blogon amellett, hogy életmód jellegű témákról írok – mint interjúk érdekes emberekkel, könyvajánlók vagy hétköznapi trükkök az élvezetesebb és praktikusabb életért – saját fejlesztésű mentes recepteket is közzéteszek, és szerencsére sokan kedvelik, megosztják, kipróbálják őket. Ezek elsősorban magamért készülnek, mert szeretem a finom, házi süteményeket, és eléggé kísérletező kedvű vagyok, így a rengeteg receptet logikus volt valamilyen formában megörökítenem, hiszen másoknak segítség lehet, nekem pedig öröm, hogy van mihez nyúlnom, ha gyorsan valami bevált receptre van szükségem. Hiszen mindig kísérletezni sem lehet… 🙂

Úgy tudnám tehát összefoglalni, hogy elsősorban magamért kezdtem el, de mivel tagja vagyok gluténmentes közösségeknek is, így már a másoknak való segítségnyújtás is reális cél lehet. Ki gondolná, hogy ilyen sok gluténmentes-búzamentes-laktózmentes-tejmentes diétán élő ember van ma már? A számomra legkedvesebb ilyen Facebook csoport már több, mint 30.000 tagot számlál, és általa sok kedves embert ismerhettem meg – bloggereket is szerencsére. ( https://www.facebook.com/groups/287045721344624/ ) 
 

András, az Élményképek bloggere
https://elmenykepek.wordpress.com/

Sok olyan dolog van, amit nem tanultam, de csinálom, viszont mind csak hobbi. Ilyen a fényképezés is, élvezem, de nem tanultam. A blogomon a saját kis világomat mutatom be, annak is csak a jó oldalát, a pozitív élményeket. Saját képeim, saját élményeim jelennek meg. Ezért is lett Élményképek a blog neve. Amit eddig dolgoztam, az vagy a végzettségemhez kapcsolódott, vagy nem is élveztem igazán. Talán a szakmai blogírás az, amit nem tanultam, de mégis örömmel csináltam, viszont csak az írás művészetét nem tanultam, a blog tartalma a környezetvédelem volt, amiből a diplomámat szereztem. Amit 1-2 éve komolyabban csináltam: versírás egy internetes magazinba tavalyelőtt nyártól tavaly nyárig, de az sem járt pénzzel, inkább csak hobbi volt. Mostanában pedig a társasjáték köt le minden héten -a veszprémi Társasház szervezésében.

Hanna, a Honey* apró csodái bloggere

https://honeyaprocsodai.wordpress.com/

Van pár olyan dolog, amit csak azért csinálok, mert szeretem. Sose tanultam igazán, képeztem benne magamat, mégis folyamatos fejlődésben vagyok azáltal, hogy csak csinálom.

Szeretek játszani. Egyrészt a szakmámból kiindulva, “kötelességem” is, hiszen óvodapedagógusként nap mint nap a kicsik közt vagyok. Az őket elérő legrövidebb út a játék. Fontosnak tartom, hogy nem csak emiatt játszok, hanem azért, mert engem is boldoggá tesz. Így aztán nem csak az oviban vagy gyerekvigyázás közben játszok, hanem játékban vagyok önmagammal, a világgal és szívesen játszok velem egykorúakkal.

Kipróbáltam a színészkedést is. Az alapokat a fősulis drámapedagógia óra jelentette, ahol imádtam részt venni az összes szituációs gyakorlatban, szerepek által még jobban megismerni önmagamat. Egy idő után érdekelni kezdett, milyen lehet tovább bontogatni a személyiségemet azáltal, hogy mások bőrébe belebújok. Innen már csak egy apró lépés volt, hogy csatlakozzak a balassagyarmati színjátszó körhöz. Fokozatosan kaptam a kihívásokat, de már a második szerepem után hatalmas elismeréseket kaptam. Amióta elköltöztem a városból, nagyon hiányzik a színészkedés. Most a modellkedés az, ami hasonló jellemfejlődésre ösztönöz. Tudom, hogy érdekel és tudom, hogy bőven van még hová fejlődjek, viszont csinálom, mert szeretem csinálni!

Igaz, hogy sose sportoltam rendszeresen, de mindig is szívesen mozogtam. Ezek közül az úszás, görkorcsolyázás, kosárlabdázás és a tánc kapott leginkább hangsúlyt. Nagyon kikapcsol, ha egy üres úszómedencei sávban róhatom a hosszokat és közben az életemen merengek. Az pedig nagyon inspirál, ha teljesítek egy kitűzött célt. Sok olyan dolog van, ami érdekelt és valahogy az élet úgy hozta, hogy ezekről elkezdtem tanulni, esélyt adni arra, hogy próbára tegyem magamat bennük. Legfrissebb pozitív élményem a tánccal kapcsolatos. Körülbelül egy éve felírtam vágyaim listájára, hogy szeretnék hastáncolni alapszinten. Arra gondoltam, hogy valamikor jó volna legalább kipróbálni. Aztán kb. egy hónappal ezelőtt megkérdezte tőlünk a tánctanár, hogy milyen stílussal haladjunk tovább. Valamelyikőnk (talán csak poénból) megemlítette a hastáncot. Nekem nagyon is kedvemre volt az ötlet, így már azon az órán megtanultuk az alapokat. A következő alkalommal a kezünkbe kaptunk egy leírást, egy útmutatót a hastánc koreográfiához, amiről már az elején tudni lehetett, hogy ezt főként magunknak tanuljuk, mert a társaim kijelentették, hogy ők nem hajlandóak fellépni. Mivel nekem a haladó csoporttal amúgy is lett volna egy salsa szereplésem, így felötlött bennem, hogy szólózhatnék ebben a teljesen új műfajban. Hogyha már úgy is ott leszek, miért ne!? Különben is szeretem a kihívásokat! Ez még jobban motivált arra, hogy gyorsan elsajátítsam a mozdulatsort, sőt igyekezzem a maximumot kihozni a színpadon is. Felléptünk és bár nem volt igazán nagy tétje, nekem csodaélmény volt, hiszen másfél hónapja azt sem tudtam, mi fán terem a hastánc.
Az élet szele állandóan elénk sodor lehetőségeket. Merjünk élni vele! (Számomra ezek nem csak jól csengő szavak, hanem valós tapasztalatok állnak mögötte.)

Köszönöm nekik! 
Hamarosan további személyes történeteket találsz majd az oldalamon. Az első vendégposztot pedig “csak csinálom” témában a blogolásról ITT éred el. 

És mi másra buzdítanálak Téged is, kedves Olvasó, találd meg azt, amit szívből tudsz tenni nap mint nap, amivel ha lehetne éjjel-nappal foglalkoznál, ami a korona a mindennapjaid tetején, amitől ragyogsz kívül és belül, … és CSAK CSINÁLD!  

 “Ez az élet igazi titka – teljesen elveszni abban, amit csinálsz, itt és most. S ahelyett, hogy munkának nevezed, rájönni: valójában játék.” (Alan Wilson Watts)