Küzdjünk vagy adjuk meg magunkat?
Ebben a kellemes napsütéses őszi időben a legjobb túrázni.
Lehetőségem volt egy rövid kis gyaloglásra elmenni pénteken és élveztem a tájat, az illatokat, azt, ahogy melengeti a nap az arcomat, ahogy érzem a lábamban az izmokat. A harapnivaló is jobban esik a szabadban, főként egy jó kis séta után. Egy hatalmas, gyönyörű formájú fát is láttunk – nem csak láttuk, néztük, sőt közelebb mentünk … és még egy mókust is észrevettünk rajta 🙂 – és eszembe jutott egy gondolat, amit nemrég olvastam.
A legutóbb a Rhonda Bryne: Határtalan gondolatok című ill. Osho: Bátorság című könyveket olvastam. Mindkettőben benne volt egy-egy elgondolkodtató hasonlat. Más, de ugyanakkor a lényeg ugyanaz, mindkettőt megosztom most Veletek:
Osho kifejti a könyvében, amire eddig még nem gondoltam. Vagy legalábbis nem így.
Az erős fákról és a gyenge fűszálakról. Az ellenállásról.
A legerősebb, leghatalmasabb fa is kevés lehet. Ha jön egy nagy vihar, hiába kapaszkodik millió gyökerével, hiába harcol, kidől. Míg a gyenge fűszál, amit ha akarunk, kézzel kitépünk, megússza, nem esik baja, él tovább. Pont azért, mert a fű szelíden enged, megadja magát, a fa pedig küzd, erőből, görcsösen.
Osho tehát azt mondja: hagyjunk fel a görcsösséggel, az állandó küzdéssel.
Hasonlóképpen véli Rhonda Byrne, csak egy másik hasonlatot hoz példának.
Mi történik, ha a víz felszínen lebegünk? Nem szabad kapálóznunk, csapkodnunk, mert elsüllyedünk. Ha megadjuk magunkat és csak fekszünk, akkor sikerül, lebegünk.
Érdekes gondolatok szerintem.
Küzdjünk vagy adjuk meg magunkat?
Az ellenállás meggátolja, hogy teljesüljön, amit szeretnél. Ilyen ellenállást szül a görcsös akarás és aggodalom. (…) Valahányszor elfog az idegesség, lazítsd el a testedet, amíg újra átéled a lebegés érzését. (Rhonda Bryne)
A bejegyzést írta: Deák-Ember Ágnes
5 hozzászólás
mandulazöld
A könyvekben és a bennük lévő bölcsességekben az a jó, hogy máshol, más bölcsességben pedig pont az ellentéte az igaz.
Egymásnak ellentmondók. Vannak olyan élethelyzetek mikor a hajlás az igazabb megoldás és vannak olyanok amikor a szilajon állás.
Ugyanez vonatkozik a ” ne foglalkozz másokkal”-ra is.
Vannak helyzetek amikor igaz, de ha ez teljesen igaz lenne, akkor mindig csak egy ember élne a Földön. nem lenne szükség többre.
Olyan bölcsességet is ismerek, amiben az van, hogy a többiekkel töltött emlékezetes idők számítanak, mikor nem te voltáál a középpont.
A legjobb ha az ember a saját lelkére hallgat mindig, mert az írások mindig féligazságok és nem minden helyzetben állják meg a helyüket.
mandulazöld
Még sosem láttam viharral küzdő vagy harcoló öreg fát. A harc és a küzdés egymásnak feszülés… mindkettő egymás irányába, majd egy köztes ponton találkoznak. Csak olyan fát láttam amelyik szilajon áll és mivel nem tudja hajlítani a nagy szél, eltörik. De ő maga nem küzd, ő csak van. Maximum ellenáll.
mandulazöld
Nem szilajon hanem szilárdan.
Egyébként nagyon köszönöm ezt az írást, mert elgondolkoztatott. Nem maga a bölcsesség, hanem a fa.
Se nem küzd se nem harcol, tényleg csak van… nem a vihar miatt vannak a gyökerei, hanem a létezéséhez, a van-hoz. Ő ugyanolyan marad viharban is mint szép időben… változatlan marad. Jön a vihar, nem dacol vele, még csak ellenállni sem áll ellen, és bár nem hajlik meg a viharnak, a vihar akartának a kidőlésével mégis ezt teszi. Végig önmagának maradva.
Hogy az élet olyan-e, hogy minden esetben meg kell hajlani a kívülről jövő hatás előtt vagy néha ez jó inkább azt döntse el mindenki maga.
D.E.Á.
Érdekes, amiket írsz és valóban elgondolkodtató. Örülök és remélem, többeket elgondolkodtatnak a bejegyzéseim, hiszen ez is lenne a cél.
mandulazöld
Érdekeset és jó nagy hülyeséget 🙂
“Hogy az élet olyan-e, hogy minden esetben meg kell hajlani a kívülről jövő hatás előtt vagy néha ez jó inkább azt döntse el mindenki maga.”
Nem a kívülről jövő hatás előtt, hanem vele hajolni…
Nekem ez olyan, hogyha pl. jön egy valaki (ő a vihar) aki azt mondja, hogy ugorj bele a kútba… tényleg jobb vele hajlani mint fűszál vagy facsemete, vagy jobb erős fának lenni és azt mondani, hogy nem. Biztos, hogy rossz az ha ellenállok?
Az öreg fák nekem mindig az örök változatlan, mégis folyton változók.