Találkozás Mosolykával

Mosolyka, azaz Hozleiter Fanny az a lány, akit szerintem valamilyen szinten mindenki ismer. Először pár évvel ezelőtt szerepelt a tévében és régóta ír blogot. Egy kerekesszékes lány, pontosabban egy mosolygós kerekesszékes lány. És ennél sokkal több. Egy igazán pozitív személyiség, akiben hihetetlen az akarás és a kitartás. Egy igazi csoda ő. Akitől sokan tanulhatunk.

Nem olyan rég jelentkeztem, hogy szeretném megkapni Mosolyka privát üzeneteit. Aztán megláttam a kiírást facebook-on, hogy lesz egy est, ahol motivációs előadást tart. Most est Mosolykával. Meglepetések, mosolygások, beszélgetések, feltöltődés-ezt ígérte a felhívás. Mindez nagyon tetszett és nagyon szerettem volna Fanny-val találkozni vele személyesen, élőben látni a mosolyát, a ragyogását. 
A könyvtárban szembejött velem az első könyve is. Kivettem és még olvasom, nem sikerült a találkozóig befejeznem, de legszívesebben le sem tenném. Hihetetlen, mennyi mindenen ment keresztül. Jól összefoglalja a könyvében, egészen a kezdetektől.
Izomsorvadás a betegségének a neve, és azt jósolták neki, hogy 18 éves koráig élhet majd csak. Ő azonban nem adta fel. Amikor 15 évesen a diagnózist megtalálta, először -a kezdeti sokk és a némi számolgatás után- arra jutott magában, hogy akkor még lesz 3 csodás éve, amit igazán ki fog használni, igazán élni fog.                              Azt gondolom az önmagába vetett hiten kívül, az anyukájának és a környezetének a támogatása az ő sikere. Azzal, hogy nagyon -nagyon szerették őt mindig, igazi erőt adtak neki. Az édesanyja sajnos már nem lehet vele, 12 évesen veszítette el őt Fanny. (Rákban halt meg a mindig sportos anyukája, aki egy időre szintén kerekesszékbe került)  Az elején ő volt az, aki mindig biztató szavakkal látta el és folyamatos mozgásra késztette, hiszen az elengedhetetlen Fanny betegsége mellett, csak úgy tud fejlődni az izomzata. 5 éves kora él kerekesszékben, 7 éves kora óta nem tud járni Fanny. (pontosabban: még nem tud járni magától, de már elérte, hogy járógéppel megtesz néhány lépést). Ő azonban, ha voltak is hullámvölgyek -bőven- az életében, soha nem adta fel. Mindig összeszedte magát. Most, majdnem 27 évesen író és feleség ( öröm volt nézni őket a Párjával 🙂 ) és azon van, hogy nemhogy járni, táncolni fog!
Meg tudod csinálni Fanny! A férjed, az édesapád, a barátaid és sokan azok közül is, akiket csak kicsit vagy egyáltalán nem ismersz, szorítanak neked, hisznek benned. Én is. 🙂

Az ő története is pont arról szól, ami a blogom címe.
Csak csináld – mert igenis tenni kell, mindenért. Neki például mozogni, és folyamatosan hinnie magában, és persze mosolyogni. Pozitívan látni a dolgokat. Az apró örömöket észrevenni, az életét kihasználni , igazán élni. Ha kerekesszékben, hát úgy. És ott van még a másik fontos szó: magadért. Mert persze az anyukánk miatt is szeretnénk, a férjünk örömét is jó lenne látni, és a barátainkkal is nagyszerű lenne együtt táncolni. De az elsődleges, hogy önmagunk miatt tegyük. El kellett fogadni önmagát. Sőt szeretnie önmagát. Így tudta megtalálni a szerelmeket, a barátokat, akik viszont szeretik. Így tud még erősebb lenni és fejlődni, haladni előre. Hinnie kell önmagában és tudni, hogy meg tudja csinálni.

A könyvet olvasva váltakozik a hangulatunk, szomorú, vidám, dühös, .. Elgondolkodtat, buzdításra késztet, néha kicsit bosszankodva, fejcsóválva olvastam, néha könnyek között, többször pedig nagyon mosolyogva.

Az előadáson aztán megerősített Fanny, egy nagyon kedves, okos és nagyon vicces, közvetlen lánnyal ismerkedhettünk meg. Fontos, motiváló mondatok is elhangzottak, de ez egészen más előadás volt, mint amin korábban jártam. Ez látszott, hogy arról szól, hogy érezzük jól magunkat. Mi is akik elmentünk, de ő is. Mi együtt. Mindenki fontos volt.

Beszélgetős est volt, ez annyiból állt, hogy például belépéskor húztunk egy nevet, aztán meg kellett keresnünk a párunkat (pl. Csongor és Tünde , Stan és Pan, Jack és Rose -a Titanic-ból) vele kellett megoldanunk egy-két feladatot, mesélnünk magunkról egymásnak, majd újabb párkeresés, újabb feladat. Elsők között volt, hogy mondjuk el, mi a csodálatos az életünkben, -ennél éppen minket hívott ki Fanny, először a férjemet és a párját, aztán engem és a páromat. A két személy szinte ugyanazokat mondta el rólunk : van egy csodálatos kisfiúnk, hamarosan költözünk a Mátrába, a harmadik volt csak különböző. Volt olyan feladat is, hogy mondjuk el, mi az a tulajdonság, amit fontosnak tartunk egy másik emberben. Aztán a másik elmondta ezt ránk vonatkozóan. Tehát pl. én azt mondtam,hogy kiegyensúlyozott, céltudatos és önmaga elfogadása – és nagyon -nagyon jól esett , amikor a velem szemben ülő 16 éves Nóri azt mondta, hogy ezek látszanak is rajtam. És azt tette még hozzá: olyan vidám, mosolygós vagy, mindig ilyen vagy? Én pedig büszkén mondtam, hogy igen. 🙂 Volt feladat, hogy egy-egy embert kihívott és dicsérnünk kellett őt. Látszott, hogy egyre jobban húzta ki magát az illető, aki kint állt. (Szerintem Fanny, ügyesen felmérte, hogy ki az, akinek úgy mond, jobban szüksége van a pozitív, feltöltő szavakra. Amikor pedig minket hívott ki, szerintem, lehet hogy láthatta, érezhette, hogy nálunk minden rendben van és tudjuk a többieket is esetleg motiválni a mi csodálatos életünkkel) 

Nagyon jól éreztem magam . Sokat nevettem. És még egy finom mártogatós vacsi és egy forró csoki is benne volt a csomagban. Aztán megvásároltam Fanny második könyvét, a Lélekkód címűt , ami apró motiváló lélekerősítő történeteket tartalmaz. Fogok belőle mesélni Dominak is. Mindkettőnknek címezte a dedikálásban. Nagyon örültem sorainak, megpusziltam, megöleltem. 🙂

Ezt írta :

Lelj rá lelked kódjára kedves Ági!

Drága Domi! Ilyen fantasztikus Anyával fantasztikus életed lesz!

🙂

Mosolyka fontos tanácsai még az estéről:

• Kihasználod az életedet? Miért nem? Használd ki! Lásd a színeket!
  Sok minden színesíti az életedet – ha akarod! Tedd azt amit szeretnél, érezni, hallani, látni..
• Sírd magad erősre! Ha kell , sírj, 1-2 órát, de aztán szedd össze magad és menj tovább!
  Hiszen használhatnád a sírás helyett arra, ami boldoggá tesz!
• Ne hagyd hogy beleszóljanak mások az életedbe. Az a más nem én vagyok! Azt én tudom, hogy nekem mi a jó! Én nem Te vagyok!
• Ha nem próbálod meg, nem is sikerülhet.
  Ha megpróbálod, akkor esélyt adsz. Lehet, hogy nem sikerül, de akkor van más lehetőség. Mert lehetőség mindig van!

 Az én legfontosabb tanácsom Nektek pedig az, amit ő ír a könyvének előszavában:

Megcsinálom mindazt, amire vágyom. A “kell” dolgokat felváltom azokkal, amiket szeretek. …Én élni akarok. És ha menni kell, akkor szép emlékek sokaságával teszem majd.

Felső kép: libri.hu

Írta: Deák-Ember Ágnes