Ne akarj csendet!

Emlékszem nagymamám aranyos és persze felettébb vicces mondataira: „Ne ordináljatok! ” vagy „Ne ricsajkodjatok már annyit!” ” Már megint mit rötyögtök?” Ezek után pedig mi, az unokák még jobban nevettünk, csendet azt nem kapott, mert mi még hangosabbak voltunk, mint azelőtt.

Aztán itt van előttem az a csoporttársam már a főiskola kezdetéről, aki mindig nagyon hangosan beszélt, hangosan köszönt, úgy alapvetően úgy beszélt, hogy nem lehetett rá nem figyelni. Szerintem ezzel mindenki így volt. És én ezért nagyon irigyeltem őt.

Én sokáig nagyon halk szavú, visszafogott lány voltam. Az óvodában pityergős, az általánosban kifejezetten csendes, a középiskolában nagyon izgulós, és kicsit nyávogósan beszélős, ezért valaki szerint „nyafka”. A főiskola után, már a munkahelyemen „jött meg a hangom” lettem határozott, aki ki meri nyitni a száját, aki elmondja a véleményét. Ehhez az kellett, hogy úgy érezzem, számít, amit mondok. Az is, hogy biztassanak, hogy jó ötleteim vannak, hogy megköszönjék a segítségemet, együttműködésemet. Az, hogy szerettem, amit csinálok és szívvel-lélekkel tettem.

Most anyaként azt szeretném, hogy kisfiam bátor legyen és ki merje nyitni a száját, mondja el, kérjen, hiszen csak akkor fog kapni. („néma gyereknek…” )

A blog neve és a hozzáállásom általában, hogy „csak csináld”!

Most mégis néhány pontban az következik, mit NE csinálj szülőként:

Ne szólj rá!

Ha csak nem vészhelyzetről van szó, ha nincs ténylegesen veszélyben a gyerkőc, akkor ne mondd folyton neki, hogy nem szabad, ne csináld. Engedd, hadd fedezze fel, nem baj, ha megkóstolja és „eszik egy kis koszt”.

Ne vedd el a kedvét!

Már megint ugyanazzal a játékkal játszik, na és? Ha neki most ahhoz van kedve, csak azért mert te mást is megmutatnál, vagy épp már unod cseppet, ne erőltesd, hogy másba kezdjen, váltson. Ő most azt élvezi, abban egyre ügyesebb és ügyesebb. Ez teszi boldoggá. Nem ez a lényeg?

Esetleg te kezdj mással foglalkozni és ha érdekli, majd ő is közelít és tudtok kicsit mást is játszani.

Ne törd le!

Nem baj, ha nem megy tökéletesen, ha kimegy a vonalból színezéskor, ha fordítva rajzol valamit, ha nem biciklizik még 5 évesen. Majd fog. Majd jobban fog menni minden nappal egyre ügyesebb lesz, -főleg ha biztatod, ha megdicséred, mert kitartó volt, vagy mert egyáltalán volt hozzá kedve, belekezdett és csinálta. Ha leszidod, mert nem ment jól, azzal örökre kedvét szegheted. Ne csodálkozz azon se, ha nem lesz kedve veled játszani, ha folyton a hibáit sorolod.

Ne hagyd megválaszolatlanul a kérdéseit!

A gyerekek rengeteget kérdeznek. Ez így van jól. Az viszont nem válasz, hogy „csak”. A legjobb tudásod szerint és az ő szintjén magyarázd el neki, amit tudni szeretni. Mindig reagálj. Úgy sem tágít majd, míg választ nem kap.

Ne óvd túl!

Ne foglalkozz azzal, hogy koszos, saras, homokos lesz a ruhája, vagy esetleg el is szakad. Az a mosoly a lényeges, az a csibészség, huncutság és vakmerőség számít, hogy ezeket a pillanatokat átélje. Nehéz, de el kell engedni két-három lépéssel távolabbra is. A gyerek „dolga”, hogy szaladgáljon, hogy feszegesse a határait, hogy kipróbáljon új dolgokat. Engedd, sőt buzdítsd, hogy legyen bátor. Legyen rajta a fél szemed, de a kezét nem kell mindig fognod. Nem baj, ha elesik, majd feláll és megy tovább.

Ne hazudtold meg!

Ha megütötte magát, ne menj úgy oda, hozzá, hogy „nem is fáj..!” Honnan is tudhatnád? Öleld meg, vigasztald meg. Adj rá gyógypuszit és minden rendben is lesz. Ne mondd, hogy ne sírj, nem baj, ha könnyezik, ha pityereg. Ha nem tudod mi a baj, kérdezd meg tőle és halld is meg a választ. Értsd meg, fogadd el, amit mond.

Úgy tudunk segíteni, hogy erőssé, magabiztossá váljon a gyermekünk, ha hiszünk neki, ha igazán meghalljuk a kérdéseit, ha válaszolunk neki. Ha beszélgetünk vele. Ha ahelyett, hogy csitítgatnánk, örülünk neki, hogy érdeklődő, hogy figyelmes, hogy hangos. Inkább ugráljatok együtt, sikítsatok és nevessetek, kacagjatok! Ne a csend legyen a cél, ne kapcsold be neki azért a mesét, hogy megkönnyítsd a dolgod, mert lehet, hogy te még több szuper dologról ( pl. egy kedves mondatról, egy vicces fintorról, grimaszról vagy egy édes mozdulatról evés közben) lemaradsz, mint gondolnád.