Mihez kezdtem 3 és fél napig internet nélkül?

Egy viharnak köszönhetően tönkrement a routerünk hétfőn éjszaka és csak pénteken hoztak másikat. Természetesen az iskola kezdetével esett egybe az időszak valamint mindhárom nap szabadnapos voltam. De jelentem, túléltem internet nélkül!

A helyzet az, hogy én kicsit telefonfüggő vagyok és már rögtön ébredéskor a kezemben a telefon, szóval be kell vallanom, hiányzott ez a mozdulat, hiányzott, hogy nem vagyok jelen, hogy nem tudom, mi történik, hogy esetleg lemaradok valami fontosról, hogy nem tudok valamit azonnal megnézni, megkeresni.

Mindez azért jelentős részben azért van, mert blogger vagyok és bloggerként úgy érzem naprakésznek kell lennem, elérhetőnek kell lennem. Illik válaszolnom egy üzenetre minél hamarabb és szeretek belefolyni a társalgásba, nem csak azért, hogy tudják jelen vagyok, azért is, mert jó és érdekes beszélgetések alakulnak ki (blogger és blogger vagy blogger és olvasó között)

Blogger vagyok. Mit jelent ez és mit ad nekem?

Valamennyire jogos és érthető talán, hogy úgy érzem kimaradok valamiből, lemaradok valamiről, ha nincs net.
Ugyanakkor nem volt mit tenni, kár lett volna egy percig is kiakadni. Volt már ilyen úgy 3 évvel ezelőtt, jöttek és kicserélték a készüléket, csak várnunk kellett. Most is bejelentettük a hibát Vandának. Aki egy robot, így lehetőségünk nem volt arra, hogy elmondjuk, felesleges a vizsgálódás, jöjjenek! (Légyszi minél hamarabb!)

Elég jól elfoglaltuk hát magunkat kedden, szerdán és csütörtökön, míg végre pénteken megérkezett egy fiatalember az új routerrel (aznap 11-től már dolgoztam).

1. nap

Nem hiányzott a net. Tényleg! A férjem is itthon volt, a gyerek pedig nem, így hát a délelőtt folyamán…

… rendet raktunk!

Legjobb program, mi? 🙂 Selejteztünk, picit átrendeztünk, nagyon hatékonynak éreztük magunkat. Ruhákat pakoltunk, lomtalanítottunk, teljesen átalakult a nappali (egyik sarka) és takarítottunk.

Aztán ittunk egy 3. kávét, készítettünk egy mikrós popcornt és leültünk a laptop meg a tévé elé és megnéztünk a gépemen lévő filmek közül egyet. Délután pedig sütöttem egy adag browniet.

A selejtezés, a rendrakás és a brownie készítés is mind-mind régóta halogatott teendő volt. Így büszkék voltunk magunkra, lelkesen meséltük délután kisfiunknak mennyi mindent csináltunk. Este férjem kívánságára párizsi szeletet készítettem sült krumplival. Ez megint csak egy olyan kaja, hogy ha van net és telefonnyomogatás, akkor nem biztos, hogy belefér az időbe, vagy van egyáltalán kedvem nekikezdeni.

Nagyon hálás voltam, hogy legalább áram van a házban. Na, anélkül tényleg nem tudom, mihez kezdenék, kávé, mikró, villany, sütő és laptop nélkül azt hiszem, nagyon hisztis lettem volna…

2. nap

Délelőtt tornáztam, de azért már picit idegesített, hogy nem tudok elindítani youtube-ról egy általam kiválasztott edzést vagy zumbát illetve zenéket, amiket szoktam hallgatni. Férjem bringázni ment, én sorozatot néztem (Grace and Frankie). Kicsit elkeseredtem, amikor kiderült, hogy ez volt az utolsó két része az első évadnak. Az új évad nem volt letöltve. Rendezgettem a gépemen lévő mappákat, eltüntettem az asztalon lévő dokumentumokat, képeket. Aztán elindultam a konyhába, pizzás csigát készíteni. Olvastam.

Délután mesét választottunk a laptopról. Estefelé a net függőségemet azzal kezeltem, hogy a telefonomon lévő képek között próbáltam rendet tenni. A képernyőképeket rendezgettem mappákba pl. könyv, festés, film nevűekbe. Este pedig nagyon megörültünk, hogy egy olyan filmre leltünk a gépemen, amit még egyikünk sem látott. (És még jó is volt: Szerelem első vendéglátásra, könnyed, kikapcsolódós film, szerethető szereplőkkel)

A következő napra kitaláltam, hogy túrázok egy nagyobbat. Otthon már unatkoztam volna… és egy híres és okos ember mondta egyszer: Ne unatkozz!

Ezt mindig fejben tartom!

Ne unatkozz! 11 legjobb otthoni elfoglaltság

3.nap

Férjemnek ez már munkanap volt. Én délelőtt még lustálkodtam kicsit, egy korábban nézett sorozatomból indítottam el két részt (Szívek szállodája), aztán készülődni kezdtem és nem sokkal dél előtt fogtam a hátizsákom meg a kulacsom és nekiindultam.

Imádtam az erdő csendjét!

Magammal vittem Oprah már többször elolvasott könyvét, leültem és beleolvastam a lelkesítő sorokba. Azt játszottam, hogy ahol kinyitom azt a részt elolvasom, az Amit biztosan tudok című könyv szerintem kifejezetten alkalmas erre, hiszen rövid fejezetek vannak benne. Séta közben lefotóztam egy pókhálót, kerülgettem a sarat és az éles köveket, lihegtem a meredek részeken és dúdoltam a lejtőkön meg az egyenes szakaszokon. Az erdős részek után a templomhoz érkeztem majd a fallóskúti házak között bolyongtam. A nyaralók épp megérkeztek, néhány háznál készült a bogrács alatti tűz. Arra gondoltam, ők csak nyaralók, de én olyan szerencsés vagyok, hogy itt lakom. Lehúztam a felsőm pántját a vállamon, élveztem a szinte nyári napsugarak melegét. A szedrek egy részét is megérlelte már a nap, eszegettem az út menti bokrokról. Az erdőbe visszatérve jól esett ismét az árnyék és a pizzás csiga is a táskámból. Szarvasbőgést még nem hallottam, macival szerencsére nem találkoztam, de gyönyörködtem a fákban és a zöld szín ragyogó árnyalataiban. Bárcsak meg tudnám festeni, vagy le tudnám fotózni úgy, ahogy a szemem látja…

Pár perccel az iskolabuszról leszálló gyermekem előtt értem haza, még aznap meg is terveztük a következő közös túránkat is. Szeretem a Mátrát. Szeretem, hogy itt neveljük a gyermekünket, hogy ő is szereti a természetet, hogy még ha nehezen indul is el, de nagyon jól bírja a hosszabb kirándulásokat is. Kellemesen elfáradva kortyolgattam egy fröccsöt a teraszon, majd kártyaparti következett az esti fürdésig, korai alvásig.

Imádom a Gilmore lányok humorát!

4.nap délelőtt

Egész reggel olvastam. Aztán átsétáltam a munkahelyemre.

Az öltözőben pedig kb. 10 perc alatt csekkoltam, hogy semmi különösebben érdekes nem történt, amíg nem voltam online. Nem is igazán lepődtem meg, addigra rájöttem, hogy valószínűleg így lesz. Kifejezetten jól éreztem magam attól, hogy több időm van, mert nem vesz el tőlem perceket, órákat a felesleges nyomogatás, görgetés… és nem csinálok több dolgot egyszerre, mert az nem mindig zárul jó végeredménnyel…

Feltöltődtem, kipihentem magam, jól telt ez a pár nap. Nagyon jól. Szinte nulla hiányérzettel.

Megtanultam még jobban értékelni, azt ami körülvesz, mindazt amim van!

Kincsekre leltem: