Megint eltelt egy év, és …

Megint egy évvel öregebb lettem, és bölcsebb is talán. Kezdhetném így is. Hiszen a szülinapomról írok. Egy nagyon boldog szülinap után.

 

Nagyon vártam a szülinapomat, mint minden évben. Idén viszont kész tervem volt rá, legalábbis a kezdetére. Csütörtökön stand up comedy előadásra mentünk (Kiss Ádám), pénteken Budapestre utaztam, hogy tesómmal koktélozzunk egyet egy rooftop bárban, majd szombat délelőttre egy jóga-brunch programra jelentkeztünk be. Utána megbeszéltük, hogy találkozunk a Városligetben a férjemmel és a kisfiammal, (vagyis inkább nagyfiammal…) és lesz még valami…. A meglepetésnek is hagytam helyet. 🙂 

 

Mindjárt elmesélem, hogy mi volt a meglepetés program, de előtte még a lényegről pár szó. Annyira jó érzés, szeretek 40, azaz most már 41 lenni, mert ez az időszak arról szól, hogy már tudom, mit akarok. Tisztában vagyok vele, hogy mit, hol, mikor, kivel… És nem is igazán engedek abból, amit elképzelek. Biztos láttátok, már azt az idézetes képet, ami valami olyasmiről szólt, hogy 20 évesen még milyen bizonytalanok vagyunk, 30 évesen már alakul, de 40 felett az igazi, mert akkor már nem aggódunk, már tudatosak vagyunk és azt, és úgy tesszük, ahogy azt mi szeretnénk. Hát pont így érzek. 

Mondjuk ez sem rossz 🙂 :  

Szóval, már jóval május 10-e előtt már leszerveztem ezt a jógás programot, ami a szabadban, a Városligetben történő 1 órás gyakorlás után, egy hangtál relaxációt, majd egészséges sütik kóstolását ígérte. Nekem nagyon megtetszett így az egész, le is foglaltam szombat délelőttre. Ehhez viszont már pénteken el kellett utaznom Pestre, hogy tesómnál aludjak és másnap reggel együtt indulhassunk a Király utcából. 

És ha már ott vagyok, akkor megírtam neki, hogy vigyen el engem koktélozni, szép kilátást szeretnék és kipróbálni egy helyet, ahol még nem voltam. ( A 360 bár a vágyam már egy ideje, de ott pont most felújítás van.)  A választásunk végül a St. Andrea Wine & Skybarra esett.

Bár szeretem a finom borokat, főleg a fantasztikus St. Andrea Napbort, de most Gin & Tonic -ot szerettem volna kortyolgatni. Két változatot is megkóstoltam, először egy Roku gin alapú, violette-tel ( ibolyaízű/illatú, édes, virágos, lila színű likőrrel) és falernummal ( trópusi, fűszeres, kicsit édes-savanykás szirup lime–szegfűszeg–mandula jegyekkel) készült koktélt, majd egy másikat áfonyával, bazsalikommal, sencha teával és egy kis sansho borssal. Az első kinézete volt különlegesebb, viszont a második egyszerre friss, gyümölcsös és kicsit fűszeres ízvilága jött be inkább. A színe pedig abszolút passzolt a gyönyörű naplementéhez, amit a magasból élvezhettünk. A nap fénypontja egyértelműen ez volt, csodás színekben pompázott az égbolt és páratlan kilátást nyújtott a terasz. Szuper volt! 

Ahogy a másnapi programok a szabadban is nagyon jólestek. Vágytam egy ilyen kikapcsolódásra is, a csodás Városliget pedig nagyszerű helyszín volt hozzá. Sokan voltak a szép napsütéses időben a parkban, de igyekeztem elvonatkoztatni és csak a madárcsiripelésre, meg a jógagyakorlatokra koncentrálni, és befelé figyelni. Nagyon jól átmozgatott, felfrissített és feltöltött a jóga, a hangfürdő pedig teljesen ellazított. A sütik közül az áfonyás-mákos muffin, a gyümölcsös pite nem volt rossz, a kókuszos datolyagolyó kifejezetten ízlett, a többi (pl. édesburgonyás brownie, vagy hagymás-aszaltparadicsomos pogácsa) nem igazán, de azért meg lehetett enni. A programon kb. 15-20 fő vett részt, jól sikerült. Aztán viszont vágytunk a napra tesómmal, sétáltunk még a Ligetben, illetve ittunk egy jegeskávét, míg vártuk a fiúkat. 

Hamarosan elköszöntem a húgomtól, férjem és Domi pedig meg is érkezett kb. 12 órára. Gondoltam, elmegyünk ebédelni valahova, az lesz a program. Ők viszont azt mondták: Megyünk haza. Hittem is, meg nem is. Amikor viszont már majdnem kiértünk Pestről, akkor már csak egy hajszál választott el attól, hogy megszólaljak, hogy: De tényleg? Mert akkor lerúgom a cipőmet….  Ám ekkor megálltunk és így szólt a férjem: Ma ez lesz az otthon.
És az Aquaworld Hotel előtti parkolóban álltunk. Nagyon megörültem! Meglepetés volt a javából.

Fülig ért a szám, és nagyon boldog voltam attól is, hogy nem is volt még ilyen, hogy ő pakolt be nekem és hozta ruhákat és mindent, – és nem is felejtett el semmit, amire szükségem volt. Örülök, hogy megszervezte, szuper ötlet volt! Nem voltunk még ebben a szállodában és ahogy hangsúlyozta is, így nemcsak egy ebéd lesz, hanem vacsi, program, iszogatás, reggeli,…

Tényleg így is lett. Már kicsivel fél 1 után be is tudtunk csekkolni, aztán elfogyasztottunk az ajándék welcome drinket (egy Mimóza koktélt kértem), majd jöhetett egy gyors ebéd (lazacos-avokádós bagelt ettem sült krumplival) aztán pancsolás, csúszdázás az Aquaworldben. Bár a hotelnek is van saját wellness részlege, arra csak másnap délelőtt került sor, egy rövidke ideig. Inkább csúszdáztam én is a gyermekkel, meg hullámmedencéztünk, és élveztük a sok-sok lehetőséget a fürdőben. Este még táncelőadás is volt a szálloda lobby-jában, a büfévacsi után, aztán megnéztük a játékokat is (csocsó, biliárd,..)

Reggel pedig felfedeztem, hogy pezsgő is van a svédasztalon, és hát, 1 mp-ig gondolkodtam, de aztán arra jutottam: Szülinapom van! 🙂 Úgyhogy miért ne? 🙂 

11-ig maradhattunk a szállodában és így reggeli után még élveztük ismét a csúszdákat és a wellnesst és kimaxoltuk a lehetőségeket. Rendben volt minden a hotelben, ajánlom mindenkinek!

Nagyon-nagyon jó ötlet volt a férjemtől, és látszik, hogy ő is ismer már nagyon, -nem csak én magamat-. Mert én pont így szeretek, hát kb. mindent, hogy mindent is akarok. Mindenből legyen legalább egy kicsi és akkor pont jó. 

És most, a hosszú hétvégémen, volt. A csipetnyi csillogástól, a kellemes relaxációtól kezdve, a naplementén és a napsütötte parkokon át, egészen a családi élményekig, finom falatokig és különleges ízekig – minden pillanatát nagyon élveztem!

És azt hiszem, ez a lényeg, hogy tudjuk élvezni a jelent, hogy ajándékként éljük meg a pillanatokat. 

Megint eltelt egy év…

és hálás vagyok érte.

Boldog vagyok, hogy megtehetjük, hogy úgy élhetünk, ahogy most élünk. Hogy tudom mit szeretek, hogy tudom, mit szeretnék megtenni és ha lehetőségem van rá, meg is teszem. 

Már nincs bennem bizonytalanság, már nincs az, hogy úgy érzem, lemaradok valamiről vagy nem ott vagyok, ahol kellene.

Már nincs bennem – vagy csak nagyon ritkán- az érzés, hogy nem érzem magamat „elégnek”.

Elégedett vagyok, ugyanakkor szeretem, ha vannak hullámok, ha néha pörgés van, néha meg nyugi, ha néha több az újdonság, több a program, máskor meg csak ülök és olvasok a teraszon (igen, még ez is belefért a szülinapomba). Én ilyen vagyok, így működöm, így érzem, hogy jól vagyok, hogy élek. Hogy élvezem az életet. 

És végső soron mi számít, ha nem ez?

Ahogy Az ég minden kékje c. csodálatos könyv is megmutatta, amit épp most olvastam végig. Gyönyörűen leírta a képsorokkal, a naplóval, a nosztalgikus hangulattal, az utazás csodájával. Egyszerűen magával ragadó alkotás, mind a majdnem 700 oldala. Az önismeretről is szól, arról hogyan próbáljuk megtalálni önmagunkat akkor is, amikor az élet éppen bizonytalanná, kiszámíthatatlanná válik. Különös érzés volt pont a születésnapomon befejezni, mert valahogy engem is emlékeztetett arra, hogy mennyit számítanak az útközben megélt pillanatok és az, hogy közben egyre közelebb kerülünk saját magunkhoz.

Minden-minden hozzánk tesz.
Csak a hozzáállásunk az élethez nem mindegy, és az a legeslegfontosabb.

 

Mielőtt még hazaértünk volna a szálloda és a cukrászda után, és olvastam volna otthon, az autóban hazafelé jobbnál-jobb zenéket hallgattunk. Énekeltem hangosan, hogy 

I can feel the sunshine in my life

mert úgy éreztem, leginkább ilyen a hangulatom, mint ez a dal:

https://www.youtube.com/watch?v=0rMwaEK0jn0

 

Hallgasd meg te is és derülj jobb kedvre! 
(Ahogy A boldogságnak nyolc karja van c. filmet is nagyon-nagyon ajánlom, a Netflixre most került fel, én előtte már könyvben is olvastam, nagyszerű mindkettő! ) 

 

Neked mi volt a legjobb szülinapi ajándékod?