Megható film, nemcsak kutyabarátoknak
Nem azért ajánlom a filmet, mert azt szeretném, hogy szomorkodj. Engem egyszerűen nagyon megfogott. Már kétszer megnéztem és szeretném elolvasni a könyvet is.
W. Bruce Cameron regénye alapján készült ugyanis a történet, ami nem egy sima, cuki kutyás sztori. A rendező Lasse Hallström, akinek a nevéhez a Hacsi – a leghűségesebb barát c. film is fűződik (Richard Gere-rel a főszerepben) és ami határozottan állíthatom, hogy a legmeghatóbb alkotás.
Szóval 4 kutyaéletet (4 különböző kutyát) láthatunk, melyeknek külön-külön is megvan a mondanivalója. Édes kutyusok, vicces mondatok felváltva szerepelnek a magány, a halál, a búcsúzás fájdalmas jeleneteivel. Összetett és elgondolkodtató film.
Kedvenc történetet, kutyát, ha választanom kellene, akkor a kisfiúval játszó Golden retrievert emelném ki. Ez a legjobban kidolgozott szál egyébként a filmben, és hát, ilyen volt az én első kutyusom is. Okos, játékos, barátságos, a szájában folyton ott volt a labda…
“Mi az életünk célja?
Okkal jövünk a világra?
Van bármi értelme ennek az egésznek?”
-elmélkedik a kutyus. Jónak tartom az ötletet, ahogy belelátunk a kutya fejébe, gondolataiba. Beleélhetjük magunkat az ő mindennapjaiba. Egy kutya életében nagyon fontos a játék. Amikor pedig nem játszhatott, nem játszottak vele, csak telt egyik nap a másik után, az nagyon szomorú volt. Nem csak a kutyának, nekem a nézőnek is.
Nem tudom, hogy kell-e az értelmét keresni a dolgoknak.
Talán, ahogy a kutya is rámutat, van valami, ami sokkal fontosabb.
Amikor csak játszott és evett, de nem sok minden történt, akkor hamar rájön, nem erre született, ennyire nem lehet egyszerű az élet.
Minden új élet során tanult valami újat. Minden ember másképp bánt vele, hiszen minden ember más és másképp mutatja ki a szeretetét.
A lényeg viszont a kutya és ember közötti kapcsolatban is, akár az emberi kapcsolatokban: a törődés.
Egy kutyának ez az, ami a legjobban számít.
Érdemes megnézni. (a legnagyobb videomegosztó oldalon a teljes film elérhető!)
Imádtam, amit a film végén “mond” a kutya arról, mit tanult meg az életei során:
Élvezd az életet! Ez alap! Amikor csak lehet, találj valakit, akit megmenthetsz, és mentsd is meg! Nyalogasd, akiket szeretsz. Ne lógasd az orrod amiatt, ami már megtörtént, és amiatt se, ami megtörténhet! Csak élj a “most”-ban! Légy itt most!
Te láttad már? Neked hogy tetszett?
Van kedvenc kutyás filmed?
2 hozzászólás
Szabó Gabriella
Ezt a filmet még nem láttam, de van kutyám, és szeretem a kutyás filmeket, viszont azt nem szeretem ha meghal a kutya a végén, legyen annak bármi értelme is…Kedvenc kutyás filmem talán a kutyám Jerry Lee, talán azért mert ott nem hal meg a kutya, és gyönyörű és okos és a gazdáját játszó Jim Belushit is nagyon szeretem..az enyém is gyönyörű, bár talán annyira nem okos de ez sem biztos, számtalanszor bebizonyosodott már hogy helyzetekben mutatkozik meg mit tud…egyébként meg mindegy, én imádom:)
Deák-Ember Ágnes
Örülök, hogy írtál, Gabriella! 🙂 Jó volt olvasni. 🙂 Igen, valóban szomorú egy része a filmnek, de sok vidám perc is van benne. Azért ha gondolod, tegyél majd valamikor egy próbát vele.