Könyvek, amiket nagyon szerettem 2023-ban

Évértékelő helyett inkább hozom a kedvenc könyveimet a 2023-ban olvasottak közül. Többen kérdeztétek, miket olvasok, így erre is válaszolok most. Ráadásul már nyáron elkezdtem a könyvajánlót, mert ténlyeg remek könyvekre bukkantam. Bátran kölcsönözzétek ki ti is ezeket a könyvtárból!

Igen, nagyon szeretek könyvtárba járni, mert nem szívesen veszem kézbe újra ugyanazt a könyvet, amit már egyszer végigolvastam, így feleslegesnek gondolom, hogy itt legyen a polcomon. Drágák is a könyvek, (ahogy minden) és helyem sincs. A könyvtár hangulatát is szeretem, ott bolyongani a sorok között. Az újaknál kezdek általában, de előfordul, hogy a gyerekkönyvtárból kölcsönzök ki ifjúsági irodalmat magamnak. Akit mindig megnézek, hogy van-e új könyve, vagy olyan, amit még nem olvastam, az Colleen Hoover, nagy kedvencem az írónő. Gyakran választok Cecelia Ahern könyvet is, az ő köteteit is nagyon szeretem. Magyar írónők közül Baráth Viktória könyveit kedvelem, már többet olvastam, vagy Anne L Greentől a Toszkána vére tetszett nagyon és sorozat többi része épp nálam, és egy új kedvencet is találtam: Karády Annát. Az ő könyvéről hamarosan, előtte következzen a lista, ami a két kedvenc külföldi írónőmtől olvasottakkal indul!

A könyvek, amiket nagyon szerettem 2023-ban:

Cecelia Ahern: Szeplők

Cecelia Ahern: Az üveggolyók titka

Colleen Hoover: Verity

Karády Anna: A füredi lány

Virginie Grimaldi: Ha az élet citrommal kínál

Ali Hazelwood: A szerelem képlete

Hidasi Judit: Egy nap a parton

 

A Cecelia Ahern könyvekről annyit, hogy mindig kicsit komolyabb, elgondolkodtatóbb hangvételűek. Kell hozzá egy bizonyos hangulat, de ha jókor találnak meg, nagyon fogod szeretni őket. Az írónő nagyon jól ír, a történetek különlegesek és érdekesek, én akár a fülszöveg elolvasása nélkül is bátran belekezdek az ő könyveibe. A Szeplők c. kötettel kezdtem nagyjából az évet, vagy átnyúlt még decemberről, úgy rémlik. Sokat gondolkodtam a könyv témáján: 

„Azt mondják, az az öt ember alakítja a személyiségünket, akikkel az időnk nagy részét töltjük.”

Tetszett, kikapcsolt a könyv. Itt egész jól leírják, miről szól, olvasd el, ha érdekel: https://divany.hu/offline/kritika-cecelia-ahern-szeplok-konyv/

A témában okosabb nem lettem, hiszen eleve az életünk során emberek jönnek-mennek, folyton változunk… Bár nyilván van benne valami, ha adott időszakra nézem, igen, elkezdünk hasonlítani azokhoz, akikkel az időnket töltjük, akik szerves részei az életünknek. Ezért jobb azokkal kommunikálni és együtt lenni, akik felfelé húznak, motviálnak, bátorítanak, támogatnak, megnevettetnek, akik pozítvak és nem ezek ellentettjei…

Az üveggolyók titkai című könyvet ősz végén tettem le. Mivel a főszereplők egy apa és annak lánya, így kicsit érzékenyen érintett. Mély és elgondolkodtató könyv, amelyben párhuzamosan zajlanak a történetek. Üveggyolyója talán mindenkinek volt, jó picit feleleveníteni a gyermekéveket a könyvvel, ám sokkal inkább töprengtem az olvasás közben azon, hogy tényleg mennyit játszmázunk, hazudunk és hogy miért kell ezt, amit a könyvben az apa csinált… Érdekes és nem hétköznapi könyv, de jó olvasni.

Akiben még sosem csalódtam és aki mindig meglep az CoHo, azaz Colleen Hoover. Nagyon népszerűek a könyvei, főként a romantikus/erotikus történetei. Nekem a Too late – Túl késő c. könyve is nagyon tetszett korábban, az még inkább regény volt kis thrillerrel. Viszont a Verity c. könyv, na, az , már nagyon komoly váltás volt az írőnőnél.

Iszonyatosan meglepett, nagyon durva a könyv. Beteg – ez az első szó, ami beugrik a történetről. Annyira az, hogy olykor undorodik az ember, meg hátborzongató, viszont mégsem bírod lerakni… Hú, nagyon megmaradt a könyv bennem. Nem szoktam gyorsan olvasni, szeretem, ha sokáig tart egy történet, de itt tényleg szinte faltam a könyvet… Óriási a kötet utolsó lapja, utolsó sorai, percekig csak ültem utána… Nem akarom lelőni a sztorit, nem akarok spoilerezni, ezt el kell olvasni. Ha egy kicsit borzongani szeretnél… Csak akkor! 

Szóval ez a thriller ténlyeg eszméletlenül sikerült. Aztán elolvastam CoHo-tól a Layla c. könyvet is, ami a fantasy világába enged betekintést. Na, ezt biztos, hogy nem veszem a kezembe, ha nem az írónőről van szó, de úgy voltam vele, ha ő írta, biztos jó lesz. Nem került a fenti listába, de azért írok róla picit. Nem szívesen olvasok paranormális történeteket, a szellemekben sem hiszek. Nem volt rossz könyv, de nem lett kedvenc. A nagy szerelem, amit leír a történetben az megható, a cselekmény beszippant, kíváncsivá tesz, majd a végkifejlet Colleen Hooverre oly jellemzően váratlan, hatalmas fordulat. És mindent megértesz…

” – Tudtad, hogy a tizenegy óra a nap leghalálosabb órája?
Ezen nevetnem kell.
– Ez komoly?
Bólint.
– Az egyetemen tanultam. Többen halnak meg a tízórai ideje alatt, mint a nap bármelyik másik órájában.
Ez a lány totál káosz, és én imádom.”

Tekla blogján megnézheted a könyvek listáját, amelyek magyarul is megjelentek CoHo-tól. Szeretjük az írónőt, érdemes olvasni tőle, ha még nem tetted.

Colleen Hoover könyvek – az összes regénye, megjelenési sorrendben

Karády Anna: A füredi lány c. könyvét annyian ajánlották, olyan jókat olvastam róla, hogy alig vártam, hogy kikölcsönözzem. Első könyve az írónőnek, aki máris sokak új kedvence lett. Valójában még olvasom, de már tudom, hogy itt a helye a listán. Imádom!

Annyira remek a sztori, hogy visszarepít 1763-ba a jelenből. Pedig nem szeretem az időutazós történeteket. De ez a könyv letehetetlen és nagyszerűen megírt! Tetszenek a leírások, szinte én is ott érzem magam a szereplők mellett. Bár a legtöbbször nem szívesen lennék ott… Rájöttem azonban, hogy szeretem a történelmi romantikus regényeket. Tele vannak érzelmekkel, tetszenek a történelmi ismertetők, a leírások és a bonyodalmak is a szereplők között. Ráadásul A füredi lányban két különböző korban élő ember találkozik, és szeret egymásba, ami pluszban felkavarja a történetet.

A szerelmes szálon túl nagyon tetszik, ahogy érezni lehet, hogy a könyv megszületését rengeteg kutatómunka előzhette meg. Az írőnő egy balatonfüredi jogász, akiről azt olvastam, hogy a város múltját és természeti kincseit kisiskolás kora óta kutatja és az évek során szerzett ismereteinek a lenyomata ez a debütregény. Fantasztikus, ahogy képes átadni nekünk a Balatonfüred és a táj iránt érzett szeretetét, olvasás közben büszke magyarnak érzi magát az ember.

A szereplők is megelevenednek, vannak kedvesek és ellenszenvesek egyaránt, és már látom, hogy sem az idő, sem a tér, sem a társadalmi különbségek nem képesek eltiporni az igaz szerelmet ( ez a borítón is olvasható, amely mellesleg gyönyörű, főleg a belső borító, amihez nem egyszer visszalapoztam már..), ugyanakkor nem egyszerű a dolga a modern világból érkezett Annának…

”Az életem azután kezdődött, hogy kicsúszott a lábam alól a talaj.”

Tetszik a lányt talpraesettsége, az alkalmazkodó képessége, az, hogy tudja, hogy a túléléshez be kell illeszkednie és meg is találja a helyét, sőt közben meg is szereti 1763-at… Ahol még minden más, minden lassabb… Olyan jó érzés olvasni Karády Anna lenyűgöző első regényét, hogy szinte minden percben ezt tenném… Már csak pár oldal van hátra, de biztos, hogy a már megjelent folytatás regényeket ( A füredi földesúr, illetve A füredi gyermek) is beszerzem. Olvassátok el, meglátjátok majd, hogy teljesen beszippant…!

Virginie Grimaldi: Ha az élet citrommal kínál c. könyvének a borítója borzalmas. Olyan ronda, hogy szerintem ezért nem is sokan választják ezt a könyvet. Pedig remek olvasmány! Egyáltalán nem a könnyed kategória, mert bár humoros, és jól lehet haladni a regénnyel, “olvastatja magát”, valójában komoly, nehéz témákat feszeget. Ritkán olvasni ennyire jól megírt történetet, ráadásul itt is akadt egy nem várt (az elején biztosan nem) fordulat.

Két nő életébe csöppenünk, két teljesen különböző élettörténetbe. Az egyik oldalról az elengedés a téma: a felnőtt gyermekek kirepülése és a válás után szeretné megtalálni önmagát a szereplő, aki hirtelen nem tud mit kezdeni magával és a hirtelen jött szabadságával. A másik szál pedig az újszülött intenzíven zajlik, az aggódó anya érzéseit, gondolatait mutatja be. Nagyon jól megfogalmazta az írónő az anyaság ezernyi árnyalát, jól át tudja adni azt az érzelmi hullámvasutat, ami akár nap mint nap, sőt óráról órára zajlik egy-egy anya életében. Nem szomorú könyv, mert fantasztikus stílusban íródott, lehet rajta nevetni, meghatódni, a szereplőkkel örülni, sírni egyaránt.

Idézetek a könyvből:

“A boldog pillanatok nem tűnnek el azzal, hogy elmúlnak. Valahol, mélyen bennünk örökké tartanak. Emlékeknek hívjuk őket.”

“– Meglátod – mondja végül –, eljön az az idő, amikor nem a többiektől várod majd, hogy boldoggá tegyenek. Hanem megleped te saját magadat ezzel az ajándékkal.”

„Az életem fekete-fehér, én pedig a kanapémon fekve, mozdulatlanul várom a színek visszatérését. Talán itt az ideje, hogy elővegyem a filctollakat.”

Ali Hazelwood könyvéről is jókat olvastam, mielőtt kikölcsönöztem. A szerelem képlete egy bohókás borítóval rendelkezik és a történet is egyszerűen csak cuki. Szerettem, mert megnevettettek a vicces párbeszédek, a csaj bénázása is aranyos volt. Szórakoztató könyv, amitől semmi mást nem kell várni, csak hogy kikapcsol és feltölt kicsit.

Hidasi Judittól is olvastam már korábban (a Rozéfröccs c. regényét, de nem igazán ragadt meg..), ez a könyv a borító alapján megtetszett, gondoltam, nyárfelidéző, kis romantikus, ahogy én szoktam hívni, limonádé könyvnek megteszi majd. Az Egy nap a parton c. regényt ősszel olvastam ugyanis – ahogy a képen is látható-, és tényleg így volt, az írónő Olaszországba repített, ami sose rossz. 🙂

(Itt jegyezném meg, hogy Fábián Réka: Az én titkos Velencém c. könyvének a borítóját imádtam csak igazán, a sok-sok sablonos szöveg miatt, a rengeteg klisé miatt azonban egyáltalán nem tetszett az írás. Hiába lett volna jó a történet, s bár végigolvastam, nem volt jó a könyv.)

Könnyed olvasmány volt, tengerparti hangulattal, az olasz ízeket szinte éreztem… A főszereplő nő nem volt szimpi, sajnos, a könyv üzenete viszont annál inkább: Fel kell ismernünk, ha szükségünk van változásra, és tudnunk kell változtatni.

„Az életet lehet tervezni, de nem készülhetsz fel mindenre.”

Te miért szeretsz olvasni? A kikapcsolódás a cél, vagy az inkább szeretsz elgondolkodni, esetleg kicsit félni, borzongani?

Remélem, tetszett a könyvajánló! Te milyen könyveket ajánlanál még nekem?