Jó gyerek

Mitől jó egy gyerek? Kezdjük ott, hogy szerintem nincs rossz gyerek. Van eleven, nyűgös, fáradt. Van mérges, csalódott, szeleburdi, stb., stb. De ettől még nem rossz. 

Jó, mert jószívű, segítőkész, figyel a másikra.

Tudnod kell, rajtad is sok múlik! Nézzük Te mit tehetsz az ügyben?

3 kulcsszó, amit ne felejts el:

KEDVES

Mindig mindent magyarázz el neki, mert bár kicsi, de okosabb, mint hinnéd. Mindent megért, csak egyszerűsítsd le, és fogd rövidebbre, nem kellenek a hosszú körmondatok. A miért korszakban is mondjuk el az álláspontunkat, véleményünket, gondolatunkat, szépen, kedvesen az ő nyelvén. Vagy kérdezzünk vissza: -Szerinted, miért? De nincs olyan válasz, hogy: mert csak. És az sem az igazi, hogy: mert én azt mondtam.

Az irigység jellemző a kicsikre. Fontos, hogy segíts neki felismerni az érzéseit. Ne szidd le, ne gázolj bele a kis lelkébe. Segíts neki, azzal, hogy megmutatod, hogyan is lehetne.
Például: nem akar odaadni valamit a másik kisgyereknek, ami az övé. Először magyarázd el neki, hogy csak megnézi, csak kipróbálja aztán majd visszaadja,nem viszi el. Aztán emlékeztetheted egy olyan esetre, amikor fordítva történt, vagyis ő nem játszhatott valamivel, ami más játéka volt. Juttasd eszébe, ő hogy érezte magát. Elmondhatod, kedvesen, neki hogy: -Tudod, neked is nagyon rosszul esne, ha meg akarnád nézni legközelebb az ő játékát és ő nem adná oda. Aztán ha még mindig nem, akkor jöhet a figyelemelterelés. Jelen esetben a másik kicsié. Mondd a gyermekednek, hogy mutasson akkor egy másik játékot a kis barátjának.

Sokszor sírásba torkollik a konfliktus. Sírni kezd, vagy kiabálni az egyik és a másik is rákezd. Itt is érvényes lehet, hogy azt kapjuk vissza, amilyenek vagyunk. Ahhoz hogy kedvesen átnyújtsa a játékot, amit kiszemelt a másik ( és ő inkább mással játsszon addig, amíg már nem lesz érdekes az adott játék), ahhoz Te is kellesz. Nem is igazán az adott helyzetben való reagálásod, segítségnyújtásod- mert meg kell próbálni hagyni egyébként, hogy “játsszák ők le”, oldják ők meg első körben a konfliktust, a vitát. Próbáljanak meg ők eredményre jutni, mert minden esetből tanulnak. Akkor is ha elveszik tőlük. – hanem az előtte lévő illetve az ezt követő viselkedésed ill. reakciód az igazán fontos!

Mert példát kell mutatni!
Azt kell, hogy lássa Tőled, amit meg akarsz neki tanítani, vagyis hogy milyen jó adni valamit. Miért jó ? Azért mert mosolyt, ölelést, puszit kap érte. Kedvességet. Látja, érzékeli, megtanulhatja, ha kedves, kedvességet kap vissza. Mert az életben mindig azt kapjuk vissza, amit adunk. Te vagy tehát, aki számít. A mosolyod, az odafigyelésed. Amikor játszotok és te a szemébe nézel és úgy mondod: köszönöm.
Ne azt mondd, hogy a másik gyerek látod milyen kedves/jószívű volt. Ne hasonlítgatsd őt másokhoz.
Nézz inkább magadba, te hogyan viselkedsz /viselkedtél vele! Legyél vele mindig kedves és türelmes.
És hogy visszakanyarodjak az első mondatomra, mindent el kell magyaráznunk neki, miért történt úgy ahogy. A vita, esetleges sírás, kiborulás majd megnyugvás után, szépen mondd el neki, ez miért történt és hogyan lehetett volna okosabban és sírás, ordítás helyett, mi lehetne inkább a megoldás.

IDŐ
Amit már az előző pontnál is megemlítettem. Amikor játszotok, igazán légy jelen. Ne a telefonod felett nézz fel rá néha-néha. A vele töltött idő legyen teljes. Amikor szeretetteljesen beszélgetsz vele, mesélsz neki, amikor figyelsz rá és amikor együtt játszol vele, kedvesen, törődően, csak úgy, a játék és az együttlét öröméért. Vannak persze teendők, mert egy anyuka még ezer más szerepet is ellát. Talán már mondod is, hogy de nem csak játékból áll az élet. De miért ne lehetne őt is bevonni? Játékosan is lehet például rendet tenni, mondjuk célbadobósat játszani közben. Ha van kedve, segíthet teregetni, vagy épp zoknit párosítani, vagy mosógépbe pakolni. Főzzetek, süssetek együtt, a lényeg úgy is a közösen töltött idő.
Hogy hogyan lehet szórakozás a házimunka, erről szóló cikkemet megtalálod:  ITT

IGEN
Elsőként a ‘nem‘ szót tanulják meg a gyerekek. Persze, rövid, egyszerű szó. Ráadásul, hatást lehet elérni vele. És a dackorszak kötelező kelléke. Na, de valljuk be, tőlünk is gyakran hallják.. Talán túl gyakran.
Figyelj rá, hogy kevesebbet mondd ki a nem szót. Mondj igen-t! Buzdítsd őt! Nem baj, ha tudod, hogy van jobb megoldás, de nem hívod rá fel a figyelmét. Nem baj, ha pirosra színezi a havat. Nem történik semmi, ha kapcsolgatja kicsit a mosogatógép gombját, ha bezárja az ajtót, ahol épp szellőztetnél. Ha leejti az ennivalót, vagy akár direkt ledobja – NE szólj rá. Ne szólj rá mindig! Ne legyen a hozzád tartozó legtöbbet használt szó a nem. Türelem kérdése. És nem kell hozzá mosolyognod. Vagy akár a nem helyett csak maradj csendben, nem is kell mondanod semmit. Lehet még több hatása is lesz… A nem szót használd kevesebbet. Tartogasd arra az esetre, amikor tényleg veszélyes valami, amit tényleg nem szabad.

Hallja viszont tőled többet azt, hogy ‘igen’. 
-Igen, meg tudod csinálni!
-Igen, így is lehet.
-Igen, jó/tetszik, de másképp is lehetett volna.
-Igen, ezt majd együtt szépen feltakarítjuk/ összeszedjük, stb.
-Igen, csak óvatosan.
És így tovább!

Néha nehéz, mert állandóan jár az agyunk, a sok ötletelés, amikor figyelmet kell elterelni, a sok újabb és újabb játék -és helyváltoztatás, meg a számos teendőnk mellett. De mégis, figyeljünk rá nagyon, hogy mit mondunk, hogyan fogalmazunk, mert igenis sokat számít!

Amit pedig nem is írok külön pontban: 
Szeresd őt nagyon! Mindig. Ha valami csibészséget követett el, rossz fát tett a tűzre, akkor kicsit még jobban! 🙂