Én, a mosolygós

Szeretem a személyes bejegyzéseket. Olvasni és írni egyaránt. Most újabb dolgokat árulok el magamról, feleletek formájában. Akik kérdeztek, azok pedig a blogger társaim. A nap bloggere voltam ugyanis pár napja a Magyar Bloggerek és Blogkedvelők elnevezésű Facebook oldalon. Szeretem ezt a csoportot, kedves, jó szándékú emberek érdekes, igényes blogjaival és értékes gondolataival találkozom nap mint nap. Valamint olyan  szuper kezdeményezésekkel, mint ez a Suz’n által kitalált játék.

Fogadjátok hát szeretettel ezt a nevezzük úgy, velem készített interjút! 🙂

– Honnan merítesz energiát ehhez a pozitív életszemlélethez, és mit teszel, ha valami nem sikerül?

Mindig is optimista voltam. Ha épp fáradtabb vagyok, és pár percig úgy érzem ez nem az én napom, minden kiesik a kezemből, semmi sem sikerül, akkor általában gyorsan észreveszem magam. Azt mondom magamnak, oké, elég. Magamra erőltetek egy mosolyt, – olvastam, hogy még az erőltetett mosoly is jó hatással van ránk. Bekapcsolok valami zenét. Vagy csak úgy énekelni kezdek.

De a kisfiam is sokszor elfeledteti velem minden morcosságomat egy-egy aranyos mondatával, mosolyával. Hamar rájövök, hogy nagyon jó nekem.

– Miért vágtál bele „A nap bloggere” játékba/kihívásba?

Rögtön megtetszett a játék, de gondolkodtam rajta pár napig, hogy belevágjak-e. Jó ötletnek találtam, mert így olyan blogokra bukkanhatunk, amelyek eddig elkerülték esetleg a figyelmünket. Szerettem volna/Szeretném én is, hogy kicsit ismertebb legyen a blogom, illetve jobban megismerjetek. Ha van személyes bejegyzés a blogon, az szerintem mindig előnyére válik. A kérdéseket is nagyon izgatottan vártam. Azt gondoltam, régebben is szívesen töltögettem válaszaimmal a magazinok tesztjeit, ez hasonló lesz és fog ez menni. Egy kisebb kihívás, amivel még ismeretségre is szert teszek, csak jó lehet. 🙂

– Azt írod a blogod bemutatkozásában, hogy szeretnél motiválni, na de én arra lennék kíváncsi, hogy Téged mi motivál?

Mi motivál? Egy –egy kulcsmondat is, legyen az filmjelenet, párbeszéd, ami előttem zajlik, vagy egy idézet. De legjobban az, amikor látom magam előtt a példát. Amikor valaki elhatározásából megszületik valami. És nem csak létrejön, hanem élvezettel vesz részt benne az illető nap mint nap. Lelkesen beszél róla. Látszik, hogy jó benne és neki való. Engem motiválnak a hétköznapi emberek sikertörténetei. Bízom benne, hogy Titeket is, az oldalamon havonta interjúkat osztok meg. Büszke vagyok rá, hogy az eddigi szereplők mind az ismerőseim köréből kerültek a blogra.

– Hogyan és honnan inspirálódsz, amikor mesét írsz? Mit gondolsz, mitől jó egy mese?

A pozitivitás a fő vonal a meseírással kapcsolatban is. Szeretném azt leírni, nagyon egyszerűen, kedves történetekbe ékelve, hogy bátorítsuk a gyermekeket, buzdítsuk arra, hogy ne adják fel, hogy a nem szót ők és mi is kerüljük el. Az a gondolat inspirál, hogy a mai gyerekek felnőttként azokról fognak mesélni, amik most történnek velük. Élményeket kell adnunk nekik. Tárgyak, drága játékok helyett szervezzünk inkább kültéri programot nekik. Hetekig meséltem például kisfiam kérésére a Balatonról otthon, a 3 napos családi kiruccanásunk után.  Egy jó mese szerintem olyan, hogy a gyermekek bele tudják képzelni magukat a történetbe, azonosulni tudjanak a szereplőkkel. Egyszerű, de mégis szépen fogalmazott. Se nem hosszú, se nem rövid. Nem szájbarágós, inkább olyan, amihez mi is hozzátehetünk saját szavainkkal. Mondjuk a képek alapján. A szép, kedves illusztráció is nagyon fontos.

– Szerinted mennyire fontos egy pozitív életszemléletre biztató blog esetében, hogy az írója hiteles legyen?

Nagyon. Nekem nehezen is menne, ha olyanról kellene írnom, amit nem éltem át. Fontos, hogy magunkat adjuk a blogon. Attól lesz jó és értékes, érdekes és szerintem csak akkor lesz hosszú életű a blog is. Másképp szerintem nem megy.  A vezérfonalat meg kell jelölnünk, saját magunk számára. Attól pedig ne térjünk el, ha a pozitivitás az, akkor ne panaszkodjuk a blogon. Kevésbé mosolygós témáról is lehet ugyanakkor úgy írni, hogy a vége a buzdítás, a tanulság levonása legyen, amivel motiválunk másokat.

– Szeretnél egyszer saját könyvet írni?

Mesekönyvet szeretnék írni. Egy olyan mesét, ami gyerekeknek és felnőtteknek is szól. Már régóta rajta van a bakancslistámon. 2017-re tűztem ki a kiadását vagy kiadatását.  És merjünk nagyot álmodni…, mesekönyv sorozatot szeretnék. 🙂

– Mi vonz az USA-ban? Hova látogatnál el ott szívesen?

Az, hogy egészen más lehet. Rengeteg gyönyörű hely van a világon és hálás vagyok, mert már sok helyen jártam is. Az USA ugyanakkor olyan, amit szerintem mindenkinek aki kicsit is nyitott rá, látnia kell. Hiába mesélnek róla, ott kell lenned, csak akkor tudod meg milyen is. Érezni szeretném, átélni a nyüzsgést New Yorkban és piknikezni mezítláb a Central parkban. Autót bérelni és utazni a 66-os úton.  Lebámulni a Grand Canyonba. Átmenni a Golden Gate hídon. Sétálni a kivilágított Las Vegas utcáin, fotózkodni a Bellagio előtti szökőkútnál. És egy rulettasztal mellett is elképzelem magamat. 🙂

A nem túl távoli jövőben mindez megvalósul.

– Mit teszel, ha hullámvölgybe kerülsz? Elfogadod a helyzetet? Megéled? Vagy figyelmen kívül hagyod?

Szeretnék nem foglalkozni vele. De általában nem tudok. Nem hagy nyugodni a dolog. Összeszedem magam. Megoldást próbálok keresni.

– Tudod mit jelent a keresztneved? Szerinted determinálja az egyént a neve?

Korábban úgy tudtam bárányt jelent. Most a wikipédián utánanézve azt látom, csak a hangzása miatt magyarázták, hogy a bárány szó latin megfelelőjéből ered. A szent, tiszta, szűzies jelentést is olvastam már, de nem igazán tudtam hova tenni. Ott van a tartózkodó, szemérmes, ezek kicsit illenek rám. Főként, új társaságban jön elő, sokáig inkább mint csendes megfigyelő vagyok jelen. Azért most már változott, már inkább merek nyitni. Ha ismerősökkel vagyok körülvéve, inkább szókimondó típus vagyok. Korábban – főként a bárányból kiindulva- a kedvesre fordítottam magamnak a nevem jelentését, az stimmel is. 🙂 Fontos a névadás, számít, a jó hangzás és hogy szeressük, szívesen használjuk a nevünket. De ma már úgy gondolom, hogy mi irányítjuk az életünket, tehát a második kérdésre az a válaszom, hogy nem határozza meg az egyént a neve.

– Kaptál már olyan címkét magadra, amivel egyetértettél, és olyat, amivel nem?

Általában amit először megkapok az az, hogy mosolygós vagyok. Az vagyok alapból. Ha pedig jól érzem magam, akkor miért ne mosolyognék? Egyszer az irodalomtanárom középsuliban azt mondta rám, hogy nyafka vagyok. Nem tetszett, hogy mindenki előtt ezt mondta. Eléggé megragadt. Azért mert vékony a hangom, vagy mert kényesnek gondolt, nem tudom, de nem értettem egyet. Sem nyafka nem vagyok, sem kényes.

– Mi szerinted a legnagyobb sértés és a legnagyobb bók egy ember életében?

A legnagyobb bók semmiképpen sem olyan, amivel a külsőnket dicsérik. Szerintem az, ha valaki őszintén azt mondja neked: Jól csinálod! Nem csak egy sima ügyes vagy, hanem egy igazi elismerés. Az elismerés a legnagyobb bók, ez számít bármit is csinálunk. A sértésen többet gondolkodtam. A legbántóbb és amit nagyon nem szeretek, ha nem néznek a szemembe, beszélgetés közben. Fontos a szemkontaktus, ha figyelünk a másikra. És fontos figyelnünk egymásra, igazán meghallani, amit az illető mond.

 

Köszönöm a kérdéseket mindenkinek! 

 

Ági