Extrovertált, introvertált, jó, rossz? Miért kell mindig bekorlátozni magunkat, bepréselni valahova a jellemünket? A karantén alatt miért ne lehetnénk egy kavargó kavalkád?! A karantén korlátoz. Elveszi a szabadságunkat. Nem kell viszont, hogy elvegyen belőlünk. Sőt! Nagyon hullámzó a hangulatom mostanában… : Néha csendben figyelő, néha pityergő, néha örömtől repdeső, táncoló, csevegő. Néha túl éles a madárfütty is, néha meg sem hallom a madarakat. Néha bömböl a zene és hátrafelé meg körbe-körbe visz a lábam. -De anya a lábadat te irányítod! – kiált rám a kisfiam. -Ja, tényleg? – viccelődöm. -Ja, tényleg! – mondom magamban. A fejem irányítja a hangulatomat és a hozzáállásomat. Sokadszor döbbenek rá, hogy a hozzáállás az, ami rettenetesen sokat számít.…

A göndör hajúak egyenes hajat, az egyenes vékony szálú tincsek tulajdonosai pedig hullámos, dús hajkoronát. Ugye? Mindig így volt ez.Bárcsak otthon lenne többet a család, tovább tarthatna a tavaszi szünet – kívántuk korábban. Most pedig annyira mégsem örülünk, hogy mindenki otthon van? Miért akarunk mindig mást? Ha nem mehetünk sehova, szeretnénk kimozdulni, menni-menni bárhova. Ha egyedül kell töltenünk a napot, alig várjuk, hogy újra szemtől-szemben beszélgessünk azokkal, akiket szeretünk. Ha az egész  nap a kérdések megválaszolásáról, a játékról, a főzésről, a pakolásról, a szórakoztatásról, a közös időtöltésről szól, akkor alig várjuk, hogy egyedül legyünk -vagy este legyen- és semmit se csináljunk. Nem ezt akartuk olyan sokszor, hogy legyünk otthon minél…