Szeretnék pozitív lenni. Hiszen mindig az vagyok. Annyi mindent olvastam az elmúlt napokban, de mégsem jutottam előrébb, mi is az, amit egy kicsit jobban kifejthetnék itt ezen a pozitív blogon… Mert azt érzem, még nincs vége! Vége? Csak kérdőjellel merem ezt így kimondani, leírni. Hirtelen jött és igencsak megváltoztatott sok dolgot a vírus, de most tényleg kimondható, hogy vége a járványnak? Vagy csak szünet van és folyt. köv.? Második hullámról beszélnek. Ősszel vagy decemberben újra minden bezár? Az még rosszabb lenne. Már pedig nem vagyok bizakodó… Ahogy elnézem az embereket, megint értek is, meg nem is sok mindent, de leginkább elszomorít a legtöbb dolog. Megváltoztatott? Sok ember írja, mondja most…

Alapozó, korrektor és szempillaspirál. A kedvenc eszközeim voltak korábban reggelente. Úgy éreztem segítenek felébredni. Úgy gondoltam, mindenképpen szükségem van rájuk, több, szebb, jobb leszek általuk. Na, de home office-ban? Ugyan minek?! Az első utam a fürdőszobába vezetett reggel 5-kor és még a reggeli kávém előtt, igyekeztem szebbé varázsolni a fejemet. A hideg vizes arcmosás és a fésülködés után eltüntetni a piros foltokat az arcomról és a sötét karikákat a szemem alól, kiemelni a hosszú, de szőke végű szempilláimat. Ez volt a reggeli rutin a munkába indulás előtt. Ma már nem kell munkába indulnom, sőt egyáltalán sehova sem indulnom. Ma már nem is kell 5 órakor kelnem, sőt 7 óra előtt…