Tavaly vezettük be férjemmel, hogy évente egyszer megszökünk kicsit együtt a mindennapok legkevésbé sem unalmas, de olykor talán monoton mivoltából. Egy évben legalább egyszer jár nekünk a kikapcsolódás. Amikor a pihenésé a főszerep. Kettesben wellness, vagy bármi, a lényeg a kettesben töltött idő.  Hiszen azért mert anya vagyok, még nő is vagyok, feleség vagyok. Miért is jó gyermek nélkül utazni? nincs „mikor érünk már oda” -legfeljebb ha én kérdezem.. érkezéskor a recepciós minden szavára tudunk figyelni, nem csak később összerakni, mit is mondhatott, mert közben a gyermek miatt forgolódunk, el ne kószáljon kevesebb a csomagunk -sokkal kevesebb, ha nem kell a fél házat a gyerkőc miatt felpakolni miénk az egész…

Naná, hogy kell az énidő!Én is azok közé tartozom, akik a kérdést sem értik igazából. De amint láttam a Bouvet cikkében, (https://bouvet.cafeblog.hu/2018/09/28/elmehet-e-egy-ferj-pasis-hetvegere/  – olvasd el a cikket, és a sorok között linkelt előző bejegyzést is, mert főleg az nagyon fontos!!!)  bizony vannak olyanok, akik kiakadnak a témát illetően. És hát, nem is kell olyan messzire menni.  Ha kicsit jobban belegondolok, arról lehet szó, hogy azt gondolja az egyik fél:  jól érezzük magunkat együtt, tehát miért ne akarnánk együtt lenni, együtt megnézni, együtt átélni azt a valamit? Ez eddig oké. Sokszor volt nekem is olyan érzésem, hogy ó, bárcsak itt lenne ő is, és ő is láthatná.. vagy ó, ezt nem fogom…