• Anyának lenni jó

    Köszönjük a pedagógusoknak!

    Márciusban egyszer csak nem követte a pénteki suli napot a szokásos hétfői. Akkor én még jártam dolgozni. Az egyik kolléganőm azt kérdezte, nálatok, hogy fogják megoldani a digitális oktatást? Simán! Vágtam rá. Így is volt. Vagy legalábbis nekem így tűnt. Hálás vagyok érte és mindenért, a pedagógusoknak! Az első két napban még sok mindent nem tudtunk, mi hogyan lesz. Az elsős kisfiam osztályfőnöke lelkesen és határozottan vetette bele magát a munkába. Úgy sejtem, nem sokat pihenhetett. Mégis minket szülőket nyugtatott, és abszolút megértő volt az első hét után zajló online szülői értekezleten. Kérte, hogy osszuk meg a tapasztalatainkat, kérte az őszinteségünket. Mi, szülők kicsit megilletődötten de elmondtuk, hogy mit gondolunk…

  • Anyának lenni jó

    Miért bántjuk egymást?

    Nem borulok ki egy kommenten. Nem erről van szó. Ám fel nem foghatom, hogy ebben a helyzetben, amikor inkább egymás támogatására lenne szükség, akkor miért bántjuk egymást? Egyik ismerősöm otthon sütött kifliket, majd megosztott a Facebook-on egy fotót róla. Valaki pedig a kép alá írta, hogy na, ezért nincs élesztő a boltokban! Hogy mi van??!!! Akkor, amikor még tényleg nem volt élesztő az üzletekben, akkor írta, de komolyan így gondolta? Nem, nem csak viccelt, ő mérges volt. Azóta már újra kapható ez a kis méretű, mégis hatalmas hiánycikk, talán már megnyugodott azóta az illető. Én elhiszem azt is, hogy ingerültek vagyunk, hiszen otthon kell ülni, napok, sőt hetek óta nem…

  • Anyának lenni jó

    Teljesült egy régi vágyam a digi-sulival

    Azt kérdezed, mi a túrót szeretek benne? És nem vagyok-e fáradt? Dehogynem! Nem pont olyan a digitális oktatás, ahogy képzeltem. Bele kellett jönni az itthonról tanulásba, a digi-suliba, bár igazából rögtön mélyvíz volt, nem volt idő rajta merengeni, mi hogyan lesz. A legjobb az lenne persze, ha nem lenne az egész és az elsős kisfiam az osztálytársai és a többi iskolás gyerek között lehetne ahelyett, hogy mellettem és a gép előtt csücsül minden hétköznap. Ám most ez van. Ebben igyekszem meglátni a jót. Korábban -úgy sejtem, sok anyukatársam volt így vele- elképzeltem azt, hogy milyen jó lenne láthatatlanul ott lenni és meglesni a gyermekemet az óvoda falain belül. Az első…