Egy élményekkel teli hétvége fénypontjai – a Mátra Esszencia táborról

Amikor elkezdem szervezni a tábort, még fogalmam sincs, hogy hány fő érkezik majd, hogy ők milyen típusú, életszemléletű emberek, és főként nem tudom az utolsó pillanatig sem azt, hogy milyen lesz az időjárás. Fantasztikus, nagyszerű, csodás – csak ilyen jelzőket tudok használni az egész hétvégére, mind az emberekre, mind az időre, egy szóval remekül sikerült a második Mátra Esszencia Élményhétvége! 

 

Nagyon büszke vagyok, mert idén még többen szavaztak bizalmat nekem, nekünk, 17-en jöttek el és vettek részt a programokon. Vagyis, többé-kevésbé, de a túrán például mindenki ott volt! Úgyhogy egyértelműen az volt az ő kedvencük, de nézzük szerintem mik voltak a fénypontjai a hétvégének. (angolul/németül azt írnám Highlights, és azért is, mert tényleg CSÚCS volt, nagyon jól sikerült minden – még eléggé a hatása alatt vagyok, túl csendes most minden, de hát ilyen is kell, ugye erről írtam az előző posztban…. )

 

A második Mátra Esszencia Élményhétvége fénypontjai:

 

• A csapat

Nyilván, nélkülük nem jött volna létre maga a tábor.., de az, hogy ennyire különböző korosztályból, különböző helyszínekről ( Budapestről, Jász-Nagykun-Szolnok megyéből, Debrecen környékéről, Tiszaújvárosból, de még Siófokról is érkeztek) és nők-férfiak vegyesen érkeztek, és ilyen könnyen ment a kommunikáció, az egymásra hangolódás, ez nagyon üdítő volt számomra. A kor mondjuk abszolút lényegtelen volt, jelentkezéskor sem kérdeztük, és a helyszínen is, csak az tűnt fel, hogy mindenki mennyire mosolygós, kedves, pozitív – hasonlóan, mint a múlt alkalommal.

• Az időjárás

Aki ismer, tudja, hogy nem szeretek az időjárásról beszélni…, sőt nem szeretem nézegetni sem előre az időképet, és egyéb alkalmazásokat, annyira változó, annyira kiszámíthatatlan, és hát, lesz, ami lesz, ezen aztán tényleg nem tudok változtatni, nincs rá hatásom. Főleg nem nyáron, amikor elképzelem, milyen lesz az őszi tábor. De sikerült, olyan volt, ahogy képzeltem! Voltunk csillagokat nézni (igaz, hogy 2!! fokban, de tiszta volt az ég, és lelkes a csapat) és gyönyörű napfényes időben zajlott a túránk a mesés Mátrában. Az ősz gyönyörű, és a kedvenc évszakom lett mostanra. És bár a sejtelmes, ködös erdő is szép látvány, de azért ha süt a nap.., akkor minden még klasszabb! 

 

„Fordítsd az arcodat a nap felé, és minden árnyék mögéd kerül.”

• A programok wow-élményei

Nem kezdem el dicsérgetni a saját programjaimat, de kiemelek néhány különleges pillanatot.
A csillagnézés például egy olyan pár perc volt, amiben egyáltalán nem voltam biztos, hogy megvalósul. De amikor megérkeztünk a kis csapattal a helyszínre, amit elterveztem – a Kerekerdő Színház területére, ahol nyáron előadások szoktak lenni- és megálltunk és mindenki csendben gyönyörködött pár pillanatig a látványban, az igazán megható volt számomra. Nyíregyházán nőttem fel, annak is a külterületén tizenéves koromtól, szóval, azért én láttam jó pár alkalommal a csillagos égboltot.., de tény, hogy sok helyszínen és főleg ma már nem sokszor tudjuk megcsodálni. Mert nagy a fényszennyezettség, mert egyszerűbb és kényelmesebb a kanapén sorozatozni…  Szeptember végén, vagy október elején, pár nappal a tábor előtt hárman álltunk a kertünkben, épp hazaértünk valahonnan és csak néztük a csodás csillagfényes eget, eszméletlen sok csillag volt látható. Most nagyon fényes volt a hold, kevesebbet láttunk, de azért így is szép volt. És tetszett az a pár pillanatnyi csend, meg a sötétben a közös séta.

 

A jóga tudtam, hogy jó lesz, mert Eszter érthetően magyaráz, nem erőltet semmit, figyelmes és pont annyira dinamikus, ugyanakkor lazító és feltöltő az óra, ahogy én is szeretem. Ezt már tavaly megerősítette számomra. Szuper volt ugyanakkor hogy 4 fő kivételével mindenki ott volt a kora reggeli ( 7.30-tól jógáztunk vasárnap) órán is. Szóval, nekik is tetszett. Számomra az a meditáció igazán jólesett, szinte bele is tudtam volna aludni…  Ketten most először próbálták ki a jógát, és azt mondták, folytatni fogják – ezt is igazán jó volt hallani. (Kicsit ez is cél volt, hogy ha valaki mondjuk már kacérkodott a gondolattal, de eddig még nem tette, akkor próbálja ki itt, most, velünk.) A társaságból több ember pedig azt emelte ki, hogy nagyon tetszett neki, amikor a jógaóra átment egy hangtál relaxációba. A hangfürdő meglepetés volt, nem Eszter tartotta ( mert többen azt hitték, hiszen sötét is volt a teremben, meg a szemek is csukva voltak ..), hanem egy helyi ismerősöm, Anikó, akinek hálás vagyok, hogy megkeresett. Kicsit módosítottam, beszuszakoltam a programba ezt a kis pluszt, ami inkább csak egy kis ízelítő volt, de mindenkinek tetszett és örült, hogy kipróbálhatta. 

 

A túra a kedvenc útvonalamon (Mátraszentimre-Bagolyirtás-Fallóskút-Mátraszentimre) ment végig, ugyanakkor mégsem egyedül vittem a csapatot, hanem itt találkozott mindenki a férjemmel is, ő ment elöl, én pedig össze-vissza, és így tudtam kicsit beszélgetni mindenkivel – ahogy már előző este is tettem vacsoránál. Csoportkép is készült a túra közben – szuper, hogy nem felejtődött el! Nem izgultam, és ennek is kifejezetten örültem, el tudtam mondani mindent a nevetességekről, érdekességekről, amit akartam. Az erdőmerülésben pedig már tényleg van rutinom, az a program is úgy sikerült, ahogy szerettem volna, és még időben sikerült megérkeznünk a következő helyszínre is, ami 17 órától kezdődött. 

 

A borkóstoló: nem szerettem volna kihagyni a programból, ugyanakkor idén csak opcionális volt. Nagy örömömre többen jelentkeztek, összesen férjemmel és velem 13-an vettünk részt a helyi Csárdában egy 4 tételes borkóstolón. A Dubicz borászat tulajdonosa Dunai Ágnes jött fel hozzánk, és egy nagyon-nagyon informatív programot tartott számunkra. A borsort én raktam össze előzetesen, fehérborokat választottam, Irsai Olivért, (mert ez a kedvencem, meg sokak által ismert és kedvelt, könnyed bor) Virgoncz nevű házasítást, majd egy Chardonnay-t , végül egy prémium kategóriás, fahordóban érlelt finom bort, a Sárhegy Olaszrizlinget kóstoltunk meg.  A hatalmas tudással rendelkező hölgytől az összes feltett kérdésünkre is választ kaptunk, több mint 2 órás volt végül a borkóstoló. Rengeteg információval gazdagodtunk nemcsak a borokkal, hanem a borászat minden területével kapcsolatban. Imádtam, hogy nem beszéltünk arról, hogy bodzás-zöldalmás-legelő és egyéb illatúak a borok, egyszerűen csak élveztük azt, szépen, ahogy kell, először csak a szemünkkel, aztán az orrunkkal, s csak utána a szánkban… 
Rendkívül finom, illatos, gyümölcsös, és minőségi volt mindegyik bor, de volt egy szép íve a kóstolt italoknak, és az utolsó lett a legnagyobb kedvenc! Nagyon-nagyon jól éreztük magunkat utána…. Ja, a frissen sült pogácsa is isteni volt! 

Azt gondolom, ha nincs a borkóstoló, ami után nyilván még felszabadultabbak lettünk, akkor is őszintén feleltünk volna egymásnak.., de így talán ezután a program után, még könnyebb volt az önismereti kártyajáték kérdéseinek megválaszolása. Körvonal – ez a játék neve, és csak egy kérdésre emlékszem, de azt leírom, mert a többiek nagyon bólogattak, és hátha elgondolkodtató másnak is, amit mondtam. Azt a kérdést kaptam: Kinek mondanál köszönetet a múltadból? Erre azt feleltem: lehet, hogy meredek, amit mondok, de én az exeimnek … Hiszen, bár furán venné ki magát, ha most azt mondanám, vagy írnám nekik, hogy Köszi..!  De amúgy tényleg…, mert ha ők nem lettek volna, akkor én sem az lennék ma olyan, amilyen, vagy tartanék ott ma, ahol…

Na, de visszakanyarodva, önismeret – imádtam a játékot, és imádtam, hogy együtt játszottuk. Csak néhányan, de köztük például az a valaki, aki 16 éves koromban a legjobb barátnőm volt. Nem sokat változott, változtunk, nagyjából ugyanott, ugyanúgy tudtuk folytatni a beszélgetést, ahol anno abbahagytuk. Na, azért nem teljesen, és nyilván változtunk is, de csak picit, és az a lényeg, hogy jókat tudtunk mosolyogni magunkon… Jó, hogy eljött, és több mint 20 év után újra találkoztunk. 

 

• A meglepetések 

Idén készültem a résztvevőknek egy kis ajándékkal, amit első este át is adtam nekik. A jegyzetfüzettel kapcsolatban, – a Hollókői Kézműves Nyomdaműhely limitált kiadású füzetsorozatából, melyek borítóját az őshonos fáink illusztrációja és egy 3D dombornyomott levél díszít- arra gondoltam, akár hálanaplónak is használható, az ásvány karkötőket pedig tesóm készítette – Chillearrings- nagy szeretettel. A nők howlit ásványból készült karkötőket, a férfiak lávakőből készültet kaptak, illetve néhány páros karkötő is készült (melyek ezeket az ásványokat vegyesen tartalmazzák). Ezek az ásványok elsősorban a kiegyensúlyozottságra, a magabiztosságra vannak jó hatással. Jólesett, hogy nagyon örültek neki, egyből fel is vették a karkötőket. Kívánom, hogy viseljék egészséggel – és gondoljanak néha rám, illetve a Mátrában töltött csodás élményekre!

 

Még biztos sok minden kimaradt az összefoglalómból, fontos, szép, kedves pillanatok, de összességében ez a lényeg, hogy tudtam adni, adni valami olyat, amit magukkal visznek, amiből merítkezhetnek majd a hétköznapokban is. Sikeres volt a tábor, elérte a célját: a feltöltődést, az elcsendesedést. És még talán többet is. 

 

Az egyik résztvevő ezt írta: 

Minden annyira szeretettel teli volt. 
Mindenképp ajánlanám mindenki számára, szerintem nincs olyan ember akinek erre az élményre ne lenne szüksége a mai világban. 

Azt hiszem, ez mindent elmond. Ahogy búcsúzáskor az a pár könnycsepp más valakitől. Köszönöm. Köszönöm, mindenkinek, aki eljött, aki velünk tartott. Még a hatása alatt vagyok én is. Kívánom, hogy nekik is sokáig tartson – aztán pedig várom őket vissza. És téged is, aki most nem voltál, legközelebb gyere és éld át velünk a Mátra varázsát, az esszenciáját!