Hozzátáplálás és étkezési szokások szülői szemmel

Az előző írásomban bemutattam a GagaBu márkát illetve weboldalt, ami olyan céllal jött létre, hogy a gyerekek több gyümölcsöt és zöldéget fogyasszanak, a tudatos szülőknek próbál segíteni trükkökkel, tudnivalókkal, csupanövény receptekkel. Hujbert Vikivel készítettem interjút, amely most hozzátáplálás témában folytatódik.

Az interjú első része ide kattintva olvasható

A GagaBu -t (mely többek között csupanövény receptekkel segít a tudatos szülőknek, hogy könnyebb legyen gyermekeikkel megszerettetni a gyümölcsöket és a zöldségeket) létrehozó Hujbert Vikivel beszélgettem.

Fogadjátok szeretettel az interjú második részét, amelyben most a hozzátáplálás és az étkezési szokások a fő téma, de lesz szó szülői példamutatásról és játékos nevelésről és arról is, kihez forduljunk, ha elbizonytalanodunk egy-egy kérdésben.

A hozzátáplálás kezdeti időszaka kalandos nemcsak a baba, hanem a szülők számára is. Táblázatokat, szabályokat követünk, igyekszünk mindent betartani. Ugyanakkor eléggé eltérnek az ajánlások, például míg nálunk legtöbbször alma az első, addig Ausztriában egy hónapig zöldséget adnak a piciknek és csak utána következik a gyümölcs. Mit gondolsz manapság kicsit rugalmasabbak vagyunk, jobban odafigyelünk a babánk jelzésére vagy a legfontosabb, hogy kövessük a hozzátáplálási táblázatokat?

Én azt látom, hogy egyre tudatosabbak vagyunk. Sok helyről halljuk, és talán el is hisszük már, hogy csak a saját gyermekünkre, az ő igényeire összpontosítsunk. A táblázatok szerintem arra jók, hogy ihletet merítsünk belőlük, esetleg új alapanyagokkal ismerkedjünk. Nyilván egy barack vagy szilva időbeni felcserélése nem fog komoly gondot okozni, de nem árt beszélgetni a témáról, követni ezzel kapcsolatos szakértői oldalakat is, mert sok új és/vagy érdekes információt találhatunk a hozzátáplálás folyamatáról. Szerintem nagyon fontos és jó alap, ha a gyermek már ebben a korban azt, és annyit eszik, amit és amennyit szeretne. Sajnos sok régimódi, és nem feltétlenül jó tanácsot kaphatunk ezen a téren az egészségügyben dolgozóktól is, ezeket ki kell szűrnie a szülőnek. Arra gondolok, hogy például egy egészségügyben dolgozó 3 hónapos korú szoptatott babának javasolja a hozzátáplálás megkezdését. Ez szerintem ma már abszurdnak számít, a WHO ajánlása is az első 6 hónapra a kizárólagos anyatejes táplálás, amennyiben ez lehetséges.

Kire érdemes hallgatni, kitől kérjünk segítséget, ha elbizonytalanodunk, mit adhatunk és mit nem a babánknak?

A Kiskanál Kommandót (Lukasz Rebeka dietetikus oldala) tudom ajánlani, itt sok hasznos cikk található magáról az étkezésről, evészavarról, egyes gyümölcsökről, és arról is, hogy egyes alapanyagok mikortól adhatóak a babáknak. Ha valaki nem biztos a dolgában, ez adhat egy irányt, mert sok eltérő vélemény van például az eperről, stb. Szerintem inkább ezen, vagy egy hasonló oldalon érdemes utána olvasni ezeknek, mint egy kisbabát már nagyon régen látott ismerősre/ismeretlenre hallgatni.

Őszintén szólva, számomra egyik legfontosabb az volt, hogy minél több ízt megismertessek a kisfiammal 1 éves kora környékén. Úgy véltem, annál könnyebb dolgom lesz később, annál kevésbé lesz válogatós. Tényleg így van, nehezebb megváltoztatni a szokásaikat később és megkedveltetni új ízeket?

Biztosan fontos ez, de szerintem a nyitottság és az étellel/étkezéssel való jó viszony átadása legalább annyira. Nálunk nagyon jól működik például az, hogy mindent megkóstolunk. Azonnal hozzá is tettem, hogy nem kell enni, ha nem ízlik. Csak azt, és annyit egyen, ami és amennyi jól esik. Így mindent megkóstolt, ha nem akarta először, mondtam rendben, és én megkóstoltam, aztán elmondtam, milyen. Most pedig már hiába mondom, hogy nem jó vagy túl sótlan, azt mondja a 2,5 éves, hogy jó, de én is megkóstolom. Ha nem ízlik, azt is megbeszéljük és van olyan is, hogy azt mondom, nekem ez nem ízlik, én ezt annyira nem szeretem, te? Erre megkóstolja, és vagy neki sem ízlik (de ekkor is megeszi), vagy azt mondja, nekem finom, én szeretem. Az, hogy általában megeszi, lehet azért, mert látja, én is eszem, ha már megfőztük, és egészséges, megesszük, majd legközelebb máshogy csináljuk. Persze van, amikor sajnos valami nagyon nem sikerül, tehát erőltetni nem szabad, magunknak sem. Igenis van, ami nem esik jól, azt el kell engedni. Szerintem így megadható a nyitottság, és ha esetleg életkori sajátosság miatt találkozunk is a válogatóssággal, a későbbi új ízekkel nem lesz gond.

Amikor terhes lettem, tisztában voltam vele, hogy egészségesen kell étkeznem, hiszen a gyermek első ezer napja, -amit már a pocakban töltött napoktól kell számolni- nagyon meghatározó, egész életére kihathat. Csokit egyáltalán nem ettem, rengeteg zöldalmát fogyasztottam, szerencsére ezt kívántam. Utána is igyekeztem figyelni, manapság viszont sajnos sok édességet eszem a gyermek előtt is. Mennyire tudjuk a gyerek számára hihetővé tenni, hogy finom a gyümölcstál, ha igazából mi, szülei sokkal inkább választjuk a nasit és a csokit az alma helyett?

Semennyire szerintem.

Nagyon fontos a szülői példamutatás. Nem is arra gondolok, hogy valaki úgymond meghazudtolja önmagát, csak hitelesnek kell maradnunk. A gyerekek azt a példát követik, amit látnak, nem azt, amit a szavainkkal lefestünk nekik.

Hiába mondunk bármit is, ha mi másként cselekszünk, azt fogják követni akár tudat alatt is. Dr Vekerdy Tamás mondta nagyon találóan, hogy nincs nevelés, csak hiteles együttélés.

Én azt gondolom, hogy az is működik, hogy valaki elmondja, egyszerűen a gyereknek ebben is az igazságot. Én úgy csinálom például, hogy elmondom, most itt tartunk a változásban, szeretném, ha nem használnánk egy alapanyagot, vagy nem ennénk már ezt vagy azt. Mi más világban nőttünk fel, teljesen más információk tudatában ettünk bizonyos dolgokat, de már tudjuk ezt, és készen állunk a változásra. Az én 2,5 évesemmel már lehet beszélgetni erről.

Elmondok neki valamit egy ételről, az én negatív véleményemet (nem bírálóan, csak közölve az általam ismert információkat) de hagyom, hogy megkóstolja. Majd ő maga döntse el, hogy az finom, és akar-e belőle enni, ha tudja, hogy lehet, hogy nem jó a testének.

Megnézem az egészséges GagaBu reggeli ötleteket gyerekeknek

A közösség hatását még nem ismerem, nem tudom, milyen lesz, sokan azt nevezik vízválasztónak ebben, amikor a gyerek közösségbe kerül. Szóval, ha mi magunk a csoki mellett esszük az almát, és elmondjuk, hogy az a jobb választás, és abból kell jó sokat enni, szerintem jó kezdet, mert így egy kicsit csapdába is kerülünk, ha a gyerek később rákérdez majd, hogy miért eszed, ha az nem jó neked? Erre már nehéz válaszolnunk, de szerintem ezen mindannyian átmegyünk, nincs ezzel gond, a gyerekek tükröt tartanak, és tanítanak minket nap, mint nap. Emellett pedig mindenki maga dönti el, választja-e vagy hányszor választja a csokit az alma helyett, mert ez még nagyon fontos. Teljesen más kategória szerintem az, ha valaki egy zöldségben és gyümölcsben gazdag étrend mellett teszi ezt alkalomadtán, vagy egy feldolgozott élelmiszerekből álló, zöldséget és/vagy gyümölcsöt teljes mértében nélkülöző étrend mellett mondjuk napi szinten.

Nehéz olykor dönteni, hol legyenek a határok, mi a sok, mi a kevés. Mindig van a tányéron a főétel mellé valamilyen színes köret, a szendvics vagy tojás mellé zöldség, de napközben nem tolom gyermekem elé a gyümölcsöt. Nem akarom erőltetetni sem, nehogy az ellenkezőjét érjem el vele. Mi a véleményed, tudja a gyerek mi az, ami kell neki, baj – e, ha ráhagyjuk, illetve mennyire oké, ha trükközve diktáljuk bele, mert másképp egyáltalán nem enne?

Szerintem trükk az is, ha csak kint hagyod az asztalon, a tálalón a gyümölcsöket, vagy a hasábokra vágott zöldséget egy mártogatóssal. Nem tudom elképzelni, hogy ne kóstolná meg a gyerek, főleg ha te is „rájársz”. A gyerekek kíváncsiak, és utánozzák a szülőket, ezzel a lehetőséggel élnünk kell. A korai években még biztos, hogy működik bennük egy ösztön, amit elronthatunk a helytelen táplálkozással, hiszen tudományos kísérletek bizonyítják, hogy a bélflóránk nagy hatással van ízlésünkre. A benne élő baktériumok kívántatják meg velünk a csokit, vagy pl a sajtot. Vannak ételek, amelyeknek addiktív hatásuk is van, ez a kettő is sokszor szerepet játszhat. Ha egy ideig nem eszünk valamit, ezeknek a baciknak nem lesz mit enniük, elpusztulnak, ami magával hozza, hogy nem kívánjuk már többé azt az ételt. Úgy is működik ez, hogy ha eszünk valamit rendszeresen, alakítja az ízlésünket, és megkedvelhetjük, ez is jó trükk szerintem. Ezt szintén lehet nyíltan is csinálni például egy zöld leveles zöldséget beleteszünk turmixba/smoothieba, elnevezzük Shrek italnak, és el is mondjuk, mi van benne, de elnyomjuk az ízét pl egy almával vagy banánnal. Így érdekes, bekerül, nem csaltunk, és talán nem idegenkedik tőle a gyerek. Érzi, hogy finom, és tudja mi van benne, talán máskor megkóstolja más formában, na itt jön jól majd egy jó recept, nehogy leromboljuk, amit felépítettünk!

Az egyik fontos tanulság számomra a hozzátáplálás időszakából illetve a kisgyerekek étkezését látva, hogy nem szabad feladni. Egyik nap azt mondja valamire, hogy nem kell, nem szereti, másik nap már azt, hogy szereti. Próbálkozni kell, mert fontos a tálalás, hogy sült, párolt, főtt vagy nyers az a zöldség, az is, hogy én milyen jóízűen eszem és persze, hogy van – e a tányérján vagy már nem is adok, mert tudom, eldöntöttem előre, hogy nem fogja megenni. Próbálkozni kell, de közben nem erőltetni. Nem egyszerű, szerinted mi az, ami a legtöbbször beválik?

Szerintem a hitelesség nagyon fontos, és ahogy mondod az újbóli, és változatos kínálás. Ha mindig ott van szem előtt, és jóízűen eszi a család, egy idő után biztosan kedvet kap a gyerek is. Azt hiszem, nekünk szülőknek magunkon kell rengeteget dolgozni, ez a legnehezebb. A legjobb barátnőm egyszer azt mondta, hogy a gyerekneveléshez egyetlen egy valami kell, ez pedig a türelem. Hatalmas igazság van ebben.

Az étel nem játék – ezt sokszor hallottuk szüleinktől. Ma sokan követik a játékos nevelést, próbálnak a szülők kedvezni a gyerekeknek és vicces állatokat, figurákat kreálnak az ételekből. Nem rontunk ezzel? Nem lesz elvárás a gyerek számára, hogy folyton alkossunk valamit és ha nem darabolva vagy szépen tálalva kapja, esetleg máshol adják neki, akkor el sem fogadja majd a gyümölcsöt? Adj még tippet, mit tehetünk a „nem kérem” típusú meg sem kóstolja hiszti elkerülése érdekében?

Ezt az „étel nem játék” dolgot szerintem túlmisztifikálták, hiszen mit is csináltunk vele, ami olyan nagy baj? Vajon most is úgy esszük, mint ahogy akkor ettük, vagy ettük volna, ha engedik? Én például imádtam lyukakat harapni egy üres palacsintába a szememnek és számnak, aztán az arcom elé tenni, mint egy álarcot. Mindig rám szóltak, hogy jaaaj Viki! Én meg csak nevettem. Ma már nem így eszem, de esküszöm eszembe jutott, hogy kipróbálom újra, mert annyira szerettem, és amikor meglátok egy palacsintát, azonnal ez jut eszembe, és sokkal több mint maga a palacsinta.

Érzem azt, amit azokon a napsütötte délutánokon, amikor odaértem a mamikámhoz, és borsófőzelék fogadott. Ahogy kiejtettem a számon, hogy nem szeretnék enni, és inkább palacsintát kérek, már sült is, én meg játszottam vele, és faltam. Miért ne lehetne a borsófözelékkel is csak ennyit játszani? Miért ne lehetne ő is palacsinta, és egy kedves emlék?

Természetesen az étellel dobálózás más kategória, de nálunk például megengedett, hogy a kapribogyót bedugdossa a pici az olivabogyó belsejébe, vagy a céklát a traktor szállítsa egy kört. Azt hiszen Dr Vekerdy Tamás gondolata volt az is (bár ebben nem vagyok teljesen biztos), hogy máshol nem fog úgy enni, úgy viselkedni a gyerek, otthon hagyhatjuk kibontakozni, és ezt én meg is tapasztaltam. Otthon ment a szétnyomkodás, játék, már kezdtem azt hinni, hogy mégsem kellene, erre elmentünk egy étterembe és a kisfiam szebben evett az összes felnőttnél másfél éves kora ellenére, evőeszközökkel, mindenféle maszatolás nélkül. Érzik a gyerekek, hogy otthon biztonságban vannak, és kiadhatják a felgyülemlett feszültséget, és teljesen őszinték lehetnek, máshol pedig más (illem)szabályok vannak.

Szépen és ötletesen tálalni szerintem nagyon izgalmas, de nem hinném, hogy ehhez hosszú távon bárki hozzá tudna szokni, hiszen melyik édesanyának van erre ideje mindig? Igaz, hogy sokkal több gépi eszköz áll rendelkezésünkre, mint régen a szüleink, nagyszüleink idején, de sokkal több információnk is van a gyermeknevelésről. Odafigyelünk az alvásra, evésre, mozgásfejlődésre és még ezer másra. Nem hiszem, hogy emellé bárkinek napi szinten belefér az étel díszítése. A természetes formában történő találkozás is fontos, például szedd magad akciók keretében, ha nincs a családban vagy ismerősöknél ilyen lehetőség. Ez sokat segíthet a kóstolásban is, a frissen leszedett gyümölcs a legfinomabb. Tudniuk kell a gyerekeknek, hogy például fáról vagy bokorról való, hazánkban megterem-e, stb. Magyarvári Szilvi dietetikussal beszélgetve ő világított rá arra is, hogy vannak esetek, amikor például a gyerek nem tudja, hogy a ketchup paradicsomból készül. Ekkor tudatosult bennem, hogy ez például nálunk sem került elő eddig, azonnal meg is beszéltük, azóta sokszor eszembe jut, és figyelek erre.

Sokan követik azt az elvet, hogy egye ugyanazt, amit mi szülei, és fogja meg, vegye a szájába az ételt, ismerkedjen vele saját maga, és a püréket kihagyva a szoptatás után a szilárd ételt adják a babáknak. Mi az előnye a BLW nek, te is alkalmazod gyermekeidnél? Állítólag, akik 10 hónapos koruk után kapnak először szilárd, kézbe vehető falatokat, hajlamosabbak a “rendes” ételek teljes elutasítására. Ezt igaznak véled, mik a tapasztalataid?

Természetesen vannak olyan ételek, italok, amiket a gyerekek koruk miatt nem fogyaszthatnak (koffein, stb), de ha mi egészségesen étkezünk, miért ne ehetné ugyanazt? A BLW esetén is arról van szó, hogy mindig van a tányérunkon olyan, amit a pici is megkóstolhat. A fiatalabb kisfiam még csak 4 hónapos, akár a testvére volt, ő is igény szerint szoptatott baba, a hozzátáplálást még nem kezdtük el, abszolút a picihez igazítom majd ezt, meglátom az igényeit, és olyan irányban megyünk majd. Az idősebb kisfiam 2,5 éves, a hozzátáplálás idején én még nem ismertem a BLW-t, nem is alkalmaztam.

Viszont a pürés hozzátáplálást a Kiskanál Kommandó (Lukasz Rebeka dietetikus) által javasoltak szerint csináltam, ami az állagokat illeti. Ez pedig csak pár hetes pürézést jelentett. Szerintem nagyon kevés helyen emelik ki, hogy a püré adásától számítva 1 hónap múlva el kell kezdeni a darabos ételek kínálását. Mehet egy tányérra, de mindenképp külön, keverve nem szabad, az fulladásveszélyes. Mivel sokan nem tudják, hogy ilyen hamar el kellene ezt kezdeni, ezért sokáig esznek pürét a gyerekek, és igen, ez nem feltétlenül jó. A pürés kezdés esetében a picik először nyelni tanulnak, a BLW során pedig rágni, ez két teljesen különböző mozdulatsor.

Ezért is jó, ha hagyjuk, hogy megtapogassák, szétnyomják, nyalogassák, ezt minden gyereknek a maga ütemében kell megtapasztalni, hiszen mi nem tudjuk helyettük megrágni az ételt. Én nem gondolom egyik módszert sem jobbnak a másiknál, csakis a szülő-gyerek pároson múlik, hogy nekik melyik módszer alkalmazható biztonsággal, élvezettel, hiszen az étkezések hangulata is nagyon fontos. Egy félelemmel teli, biztonságérzet nélküli, rossz hangulatú étkezés a kisgyermekkorban nagyon rossz alap lehet.

A tudatosság nem csak abban nyilvánulhat meg, hogy változatos gyümölcs illetve zöldségekből készült fogásokat készítünk gyerekeinknek. Azt gondolom, fontos hogy együtt menjünk bevásárolni, lehetőleg piacra, legyünk együtt a konyhában, készítsük el együtt az ételt, beszélgessünk az alapanyagokról, a szelektív hulladékgyűjtésről, a komposztálásról és alkalmazzuk is ezeket. Mit gondolsz, milyen módon tudunk még odafigyelni a tudatos gyermeknevelésre? Esetleg olvastok gyümölcsökről-zöldségekről szóló meséket a gyermekeiddel?

Én a gyerekekkel mindig együtt eszem, van gyümölcsös, zöldséges ruhájuk, együtt locsoljuk a növényeket, együtt csíráztatunk, aszalunk, mivel saját kertünk egyelőre nincs, segítünk a nagyszülőknek, szomszédoknak. Együtt vásárolunk a zöldségesben Karcsi bácsinál (akiről beszélgetünk otthon, névnapjára viszünk neki rajzot, vagy csak elviszünk neki megmutatni egy kisautót), együtt kipakoljuk, amit vettünk. Sütünk, főzünk, vannak ilyen témájú játékaink, könyveink, belecsempészem a feszültség levezető technikák tanulásához is, szinte bármivel össze lehet kapcsolni ezt a témát. Ott kell lennie körülöttünk, meg kell jelennie ugyanúgy, mint más dolgoknak, amik fontosak az életünkben.

Hatalmas könnyebbség, ha az egészséges étkezés témaköre egyformán fontos a két szülőnek, és egyet is értenek a táplálkozás kapcsán felmerülő kérdésekben. Mindkét szülő hozzáállása fontos, de talán a kettejük egymáshoz és a témához való viszonyulása is. Ha lehet erről beszélgetni nyíltan, akkor sokat léphetünk előre.

Köszönöm az interjút, Hujbert Vikinek!

Mindketten bízunk benne, hogy sok hasznos tudnivalót, segítséget adtunk hozzátáplálás, étkezési szokások és tudatosság témában a szülőknek. Keressétek, olvassátok, kövessétek a GagaBu-t és tegyetek róla, hogy ismerjék, szeressék és fogyasszák a gyümölcsöket és zöldségeket a gyermekeitek!