A kislánya inspirálta, ma egyedi baba-mama álmokat valósít meg

„Muszáj alkotnom nem tudom mit, különben rabigába hajt valaki más nem tudom mije, nem akarok megérteni és hasonlítani, az a dolgom, hogy alkossak! Az már édes mindegy, hogy mit. Ha alkotsz, akkor nem leszel átlagos. Nem számít, hogy mit, műtárgyat vagy egy pár zoknit. Csak újat alkotni, ennyi az egész, és az te vagy a nagyvilágban…, így több leszel másoknál.”
Holly a P.S. I love you-ban nehezen tudja megfogalmazni is, hogy mit szeretne, de aztán kicsivel később lelkesen kezd bele a cipővarrásba. Gyönyörű anyagok fordulnak meg a kezei között és feldobja a napjait, hogy alkot. Teljesen bele tud feledkezni és örömét leli az eladásban is.
Hasonlóan alakulhatott Katánál is, aki csodálatos baba-mama termékeket készít és árul.

Kata, a kétgyerekes anyuka sokkal konkrétabban tudta, hogy mit akar. Sőt, hamarabb megtette a lépést, készített valamit, aztán szinte magától „beindult a gépezet.” Tele volt tervekkel, a legfontosabb célkitűzése pedig az volt, hogy a megrendelő számára olyan terméket készít, amilyet szeretne. Nehézségek mindig vannak, ezt ő sem tagadja, ám az öröm, amit a vállalkozása nyújt számára az felbecsülhetetlen. Elárulja, hogyan osztja be az idejét, hogyan zajlanak a hétköznapjai és mire a legbüszkébb:

Tóth Kata,

a Nini kuckó megalapítója

(és két kislány csodálatos anyukája)

Varrtál egy sapka-sál szettet a kislányodnak, így kezdődött. Hogyan lett ebből vállalkozás?

Nem gondoltam, hogy ez fog kikerekedni belőle. Most ősszel lesz majd 4 éve, hogy bementem egy csodás anyagokat árusító boltba, ahol elhatároztam, hogy varrok az akkor 2 éves első kislányunknak, Nórinak sapkát és sálat. Megpróbálom, csak sikerül. Előtte csak függönyt, terítőt, párnahuzatot varrtam. Rákerestem a neten a szabásmintára, hogy kell elkészíteni és megvarrni a fazont, amit kitaláltam. 3 szettet is varrtam neki, mert nem tudtam ellenállni a szép mintáknak. Amikor elmentünk játszóterezni, sokan kérdezték, hogy honnan van Nóri sapija-sálja. „Varrtam„-válaszoltam. Kérték, hogy tegyek fel hirdetést a kerületi anyukák csoportjába. Majd kérték, hogy legyen Facebook oldal. És lett egy pár vásárlóm, akik vettek sapkát-sálat. Majd kértek hálózsákot. Aztán pelenkázó táskát, egészségügyi kiskönyv borítót, sátrat, és így tovább. Egyre több vásárlóm lett és visszatérő vásárlók is.

Őszinte leszek, soha nem varrtam előtte ilyeneket. És józan ésszel más azt mondja: Te meg vagy őrülve?! Olyat vállalsz, amiről azt sem tudod, hogy fogod megcsinálni.

Egy Singer háztartási gépem volt először. A Párom azt mondta: „Na jó, … végül is, ha pár megrendelést elkészítesz, legyen!”

Nem volt egyéb tervem mint alkotni, kreatív lenni, segíteni, megoldani.

A varrás szeretete már kiskorodtól jelen van az életedben?

Gimiben, talán egy félév, maximum 1 év volt, hogy heti 1×1 órában tanultunk varrni. Amikor gyerek voltam, Anyukám varrt nekünk ruhákat, jelmezeket, mert nem tehettük meg, hogy mindig boltban megvegyük. Lehet ezt szívtam magamba. Nem nagyon tudtam varrni. Valami vitt előre.

Nem gondolkoztam. Csak csináltam.

Mi volt az elképzelésed, amikor útnak indítottad a vállalkozásod? Mivel szerettél volna egyedi lenni a piacon?

Azt találtam ki, hogy mindenkinek olyat készítek, amilyet csak szeretne. Nem csak fix 10 minta közül választhat, hanem olyat keresek, amilyet szeretne. A megrendelő a megálmodott terméket kapja meg.

Terveztünk most egy barátnőmnek egy táskát. Olyan táskát szeretne, ami csinos, van tartása, hátizsák, nem nagy, de jól pakolható. Több zsebes, térelválasztós, a laptopja is belefér. Átbeszéltük a méretét, a külső anyagokat, azok milyen arányban legyenek jelen. A táska zárhatóságát. A mágnes patent színét. Hogy milyen elosztása legyen belül. Milyen színű anyagból legyen belül. Mert ugye praktikus (tisztántartás miatt) a fekete táskabelső, de mivel sötét, nehezebben is talál meg benne az ember dolgokat. Milyenek legyen a vállpántok. Lecsatolható, mennyire párnázott, milyen anyagból? Eddig is tudtam, de az ő szavai még jobban megerősítették bennem, hogy mennyire „mélységes” ez az egész.

Nem is hinné el az ember, de egy termék mögött annyi minden van.

Az alapanyagok (néha több országból származnak és állnak itthon össze), a rengeteg tervezés, a gondolat és hogy szép meg praktikus legyen. Csak a megrendelőnek, amilyet szeretne!

Mesélj még arról, hogyan zajlik mindez a gyakorlatban? Milyen az időbeosztásod, van segítséged?

Kevesebb mint 1 évre rá, hogy elkezdtem, segítséget kellett keresnem. El kellett döntenem, hogy a varrásban vagy a kapcsolattartásban-beszerzésben-logisztikában lesz segítségem. Nekem a lételemem, hogy másokkal kommunikáljak: megismerem őket, megoldást találok, segítek…

Engem ez tölt fel, mert egyszerűen felturbóz, hogy látom az elégedettséget és örömet.

Így lett 2017. augusztusában egy csodás társam, akivel össze kellett csiszolódnunk, de tudtam, hogy nekem ő kell. Az elején együtt varrtunk, de most már ha leülök varrni, akkor borul az időbeosztásom, ami egyébként is tiszta logisztika, mivel napi 4-6 órában tudom csak lefedni a szükségeseket, leginkább éjszaka.

Mi volt a legnehezebb időszak, hogyan oldottad meg?

Az elején, amikor 2-3 hónapos határidővel vállaltam a megrendeléseket. Utána lett társam a varrásban. Majd rá 1 évre lett egy újabb anyuka, aki a karácsony miatt jött szóba, hogy ő is varr. Szerettem volna, hogy marad hosszú távon. De sajnos 1 heti munkáját újra kellett varrnia és még ezek után sem volt olyan, ami elképzelésem szerint tükrözi a Nini kuckó által képviselt értékeket. Nem tudtam így jó szívvel kiadni a kezemből a termékeket. Mindent újra kellett varrnunk, amit készített. Mindezt egy karácsony előtti őrületes időszakban.

Anyagilag az elején nagyon nehéz volt, hogy nem igazán volt tőkém, mert építkeztünk előtte. Kevésből kellett ügyesen gazdálkodnom. Volt, hogy nem jól kalkuláltam ki az árat, de akkor sem kértem érte többet, tartottam, amit a megrendelő elfogadott. Szóval anyagilag volt nagyon sok hullámvölgy az elején.

Minden nap készülnek Nini kuckó termékek? A gyerekek mellett hogyan kivitelezhető a munka? Van időd kikapcsolódásra?

Igen, minden nap dolgozok. Ha lehet ezt munkának nevezni. Nem, nem szeretném.

Ez nekem az „énidő”.

Ha nincs, akkor elvonási tüneteim lesznek. Imádom az egészet. El sem tudom mondani, milyen érzés ez. Tervezni, megoldást találni, hogy kinek mi a praktikus, a megfelelő.

Tavaly is a 365 napból összesen 14 napot nem Nini kuckóztam. Hétvégén is, mert a Párom hétvégén is dolgozik. Hétköznap meg a megrendelők miatt nem tehetem meg (szerintem), hogy ne dolgozzak, mert nem fixen a hétfő-kedd szabad, hanem teljesen változó. Most 1,5 éves a kis hugi, Lili. A középsős ovis Nóriért ebéd után megyünk. Nagyrészt éjszaka tudok dolgozni. 1,5 év telt így el napi 4-5 óra alvással, azt is 2-3 megszakítással (Lili ébred még este). Tavaly végig napi szinten, minden reggel főztem Nórinak az oviba ételallergia miatt. Hetente 1 nap nagyszülői segítségünk van fixen, amiért tudom, hogy összetehetem a két kezemet. Ám a heti 1 nap a munkára, háztartásra, kertre nem sok. A csajok sok mindenbe bevonhatóak, így marad a takarítás-főzés, elpakolás közösen. Mindig együtt akarnak tevékenykedni. Sok figyelmet és közös játékot is igényelnek.

Amikor eljutottam arra a szintre, hogy a Ninis időmből is szeretnék magamra másmilyen minőségi időt szánni, újra elkezdtem jógázni. A jóga 12 éven át, mindig más szakaszában az életemnek, de a részem volt: a magamra találásban, kismamásan, babásan, újrakezdve felnőttesen, majd újra babásan…

A mostani kihívásom az, hogy ezt a magamra is szánt időt, vagyis hogy magammal is legyek, ezt megoldjam.

És alvásterápia! 🙂 Szeretnék olvasni. Könyveket. Kipihent Anya szeretnék lenni.

Mire vagy a legbüszkébb?

Büszke vagyok arra, hogy ez az egész felépült.

A legbüszkébb mindenképpen a kislányainkra vagyok, Nórira és Lilire.

Nórinak egy olyan hónapja volt piciként, amikor esténként sírt, de igyekeztünk megérteni és nem marketing, de mind a két gyerek „csak evett és aludt csodamanó” volt. Lili főleg. Nem hittem volna előtte, hogy ilyen létezik! Akkor sírtak, ha valami miatt feszültebb voltam, átment/átmegy a mai napig minden rezgésem. És nem mondom, hogy nem voltak/vannak nehézségek, pl. Nóri alvásával, amióta Lili már pocakban, majd megérkezett.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy minden pillanatban a Nini kuckó van/volt értünk. És milyen könnyű. Nem. Sokszor éreztem azt is, hogy most meg kell állni.

Milyen érdekes az élet: valami megfogan, mert egy saját vállalkozás is ilyen. Nóri inspirált. Ő általa lett az egész. Érte és vele csináltam.

És ha nem vigyázok, azt érzem, hogy amit értünk tettem, akár ellenünk is fordulhat. A Nini kuckó is a tükröm, és tanítóm. Mint a gyerkőceink. Büszke vagyok a türelmükre, jóságukra…a múzsáimra.

Büszke vagyok arra, hogy mindig találunk megoldást egy kérésre. Hogy környezetbarát termékeink vannak, környezetbarát címkénk és csomagolásunk. Hogy szeretik. Hogy még mindig nem elég. Az egész számomra a mai napig felfoghatatlan!

A Nini kuckó új termékei a mosható szalvéták és a mosható pelenkázó szett valamint az újrafelhasználható szütyők zöldségekhez, gyümölcsökhöz -fent-. Számtalan színes, vidám mintájú mosható pelenka közül választhat a vásárló.

Milyen tanácsod lenne azoknak, akik még dédelgetik az álmukat és nem léptek a tettek mezejére?

Korábban azt gondoltam, hogy csak akkor vágok bele, ha minden összeáll. De van, hogy a gondolatok gyorsabban szárnyalnak, mint az anyagi helyzetünk.

Minden évre vannak terveim. A hozzájuk vezető utam is megvan. De igyekszem rugalmasan kezelni, ha kell, újratervezni vagy épp kerülő utat tenni. Azt javaslom, lépj! És ha bízol magadban, és szerelemből csinálod, sikeres leszel!

Egyetértek Katával. Csak csináld!

Köszönöm az interjút!