Az országunk, ahogy én látom

Az országunk olyan se nem kicsi, se nem nagy. Se nem fehér, se nem fekete. Se nem gazdag, se nem szegény. Se nem meleg, se nem hideg. Na, jó ezt befejezem, inkább elmondom, mit szeretek benne. Végtére is egy pozitív blog.

 

Azokat szeretem benne a legjobban, amiket már ismerek:

 

• A folyamatosan fejlődő Nyíregyházát, ahol nem „csak” Európa legjobb állatkertje található, hanem a béke szigete, Sóstó, ami megannyi romantikus pillanat, első kézfogás, számtalan csók és még több esküvői fotó helyszíne. Csodálatos volt az én nagy napom is a szülővárosomban. Azelőttről is rengeteg a városhoz fűződő páratlan emlékem van: kolis bulik, hajnali kiflis gyrosozások, anyáék lapcsánkája, nagymamám bobájkája, „rötyögés” unokatesóimmal a mamáéknál nyaralásokkor, szerelmek, barátságok, kertes házba költözés, a golden retriever kutyusaim, Örökösföldön a panelház 6.emeletére liftezések/lépcsőzések, a kaputelefon zenéje, a betondzsungel utcáin görkorizások, a pékség karamellás csigája, és számtalan lány-és fiúnévhez kötődő bevillanás.
  
  

 

Budapest, a nagy főváros, ahol 1-2 napnál többet először el sem tudtam volna képzelni, aztán 12 év lett belőle. Először csak gyalogosan közlekedtünk, végigsétáltuk a Nyugati és a Keleti közötti szakaszt és még többet. Esőben, szürkeségben, szmogban, zajban.

Aztán megláttam a szépségét a fővárosnak. Imádtam a 2-es villamos vonalát, mindig kinéztem az ablakon a Dunát és a hidakat megcsodálni. Metróval sokkal többet utaztam, szinte mindig olvastam, vagy a többi ember arcát néztem. Számtalanszor tettük meg a Budapest-Nyíregyháza közötti távolságot, a 3 órás utat vonaton. A főiskola miatt történt a költözés, közös albérletbe, és előttem van a pillanat, ahogy ujjongok a pénzautomatánál… , sok-sok pénzt odaadtunk a szomszédunkban lakó nénikének, majd egyszer csak eljött az ideje a közös lakásnak Újpesten. Nagyon szerettük, hogy van zöld terület, piac meg szökőkút, parkok, na meg játszóterek és még a nagyi is csak egy utcával arrébb lakott. Mert hogy akkora már fontos lett ez az utóbbi két dolog is.

Budapest örökre ott szerepel kisfiam születési hely-adataként minden iraton. 3 évet éltünk hárman a panel 3. emeletén.

Budapest nem csak az ország fővárosa, világváros és a turisták egyik kedvence! Én ezt első kézből tapasztaltam, amikor a sok-sok csoportot szerveztem kis hazánkba. Német tudásomnak köszönhetően 8 évig az egyik legnagyobb beutaztató irodánál dolgoztam és hála a szuper főnökségnek is, nagyszerű helyeken jártam, jó csapat vett körül, megismertem rengeteg szolgáltatót és programot.

Négy-és ötcsillagos hazai szállodák partnerpartijain koktéloztam, és eszegettem a svédasztalról, és többször nyertem tombolán, elsők között utaztam azon a buszon, ami a vízen is tud közlekedni, a kedvenc idegenvezetőmmel és a hajós csoportommal utaztam a Dunakanyar-kirándulásra és néztük meg ahogy felkapcsolják az Esztergomi Bazilika fényeit, de olyan is volt, hogy az egyik budapesti állóhajó-étteremben voltam kísérőként a vendégekkel, ahol vacsora közben éppen áramszünet lett és teljes sötétség volt egy percre, hogy aztán újra gyönyörködhessünk együtt a csodaszép Budai Vár, a Parlament és a Lánchíd panorámájában vagy éppen a Gellért fürdőt változtattuk gyönyörű gálavacsora-helyszínné. Ez csak töredéke, a lényeg, hogy imádtam életem első állását, a rendezvényeket, a szervezést, az ajánlatkészítést, a mindennapi kreatív munkát.

 

• Mátra: a jelen. Hogy kerültünk ide? Mai napig rengetegszer elhangzik a kérdés, és én újra és újra elmondom az érdeklődőknek, hogy éppen Abasáron töltöttünk pár éjszakát egy vendégházban és sokat túráztunk, amikor beleszerettünk a Mátrába. Már beszélgettünk a költözésről, csak akkor még a szintén csodálatos Balaton volt képben, de aztán itt eldöntöttük, legyen a Mátra! És ha már megyünk, akkor mindenképpen Felső-Mátra lesz a cél.  

  Eltelt egy kis idő és utánajártunk a dolgoknak, nem csak úgy bumm, bele, de itt vagyunk. Itt, Mátraszentimrén, amit sokak annyira kedvelt helyszín, kirándulnak Galyatetőre a díjnyertes kilátóhoz, jönnek síelni Mátraszentistvánra, de mi itt lakunk, és nekünk minden nap nyaralás. Hűvös a nyár és mesebeli a tél, amikor utcákban lehet jókat szánkózni. Az erdő, ami mindig gyönyörű, de talán a legszebb ősszel, a házunk mellett kezdődik és szinte harapni lehet a tiszta levegőt. Az állatok látványa mai napig hihetetlen, bár mindennapos. Mindig csodás a Mátra! Ahol lakunk az egyszerre különleges, mert kicsi és bájos, kedves és nyugodt ugyanakkor megvan minden, amire nekünk szükségünk van: munkahely, óvoda, iskola, bolt, posta, kedves pedagógusok, segítőkész és hasonló életszemlélettel rendelkező, jófej barátok.

  

 

Mindezt azért mondtam el, mert meg akartam mutatni, hogy szerintem itthon is mindent lehet, amit szeretnél. Vidéki városból fővárosba költözni, ott élni majd egy kis faluban folytatni. Extra programok és erdőben séta, szebbnél-szebb városaink, kulturális és természeti értékeink felfedezése , a magyar ízek, a magyar mentalitás itt van, ahol te is élsz.

Szeresd és gyűjts minél több emléket. 

 

Az ország bármely szegletében legyünk is, élmények, érzések és rengeteg szépség vesz körül minket. 

Töltsd meg emlékekkel a holnapot úgy, hogy nem azzal foglalkozol, hogy bár máshol lennél, hanem észreveszed meg értékeled, ami körülvesz és mindent beleadsz a mai napba! 

Lehet azt mondani, hogy a magyar ember pesszimista és morgós, de én hiszek abban, ha mosolyogsz akkor a világ, vagy mondjuk most, hogy az ország visszamosolyog rád. 

 

Te mit gondolsz az országról, ahol élsz?