Búcsú

Nem hagyom abba a blogot, sőt… rengeteg gondolatom, ötletem van, amit alig várok, hogy begépelhessek ide..

A napokban Budapesttől búcsúztam. 

Felhasználtam az irodától kapott ajándékkuponomat és fentről tekintettem meg szépséges városunkat. Egy sárkányrepülésen voltam. 25 perc a budai hegyek felett. Mesés volt!

Legjobban a felszállás tetszett, különleges élmény volt. Csak a biztonsági öv, a sisak védett és a pilótára voltam bízva…   körülvett a nagy szabadság … Próbáltam kikapcsolni, és csak élvezni. A levegőt. A tájat. Az élményt. Nagyszerű program volt a búcsúzáshoz. Lefelé a motor kikapcsolásával, siklással érkeztünk, izgalmas volt. 🙂 

Tegnapelőtt este pedig egy búcsú-kocsikázás ötletét vetette fel a férjem. Naná, egyből igent mondtam. 22 óra magasságában elindultunk a Citadellára. Akár a többi turista a hegyen, élveztük mi is a látképet. Beszéltek mellettünk és beszélgettünk mi is, múltról, jövőről, pár percig pedig csak néztük az elénk táruló panorámát… It’s beautiful -hangzott el mellettem. És én magamban nagyon bólogattam. 

Tényleg gyönyörű! Van számos negatív pontja a városnak, de csak annyit tudok mondani: Szép volt, jó volt, de elég volt.

Nosztalgiáztunk, rám törtek az emlékek. Mennyi mindent adott ez a város.

12 év felfedezése…:

(ami hirtelen eszembe jut: ) 

• Sok-sok séta:  amikor még tapasztalatlan vidékről érkező párocskaként gyalog tettük meg a Keleti – és a Nyugati pályaudvar távolságot. Amikor esőben kutyagoltunk és kerestük meg Párom iskoláját, a PSZF-t, vagy amikor a szüleimmel a Batthyány tértől egészen a Kopaszi gátig baktattunk
• A 30 négyzetméteres albérletünk öröme (az 1 év után együttlakás öröme)
• A számtalan metrózás
• Vásárlás a Lehel csarnokban                         
• BGF-KVIFK, Neptun kód, bormarketing szakdoga, főiskolás bulik
• Vivi barátnőm
• A margitszigeti szállodákban töltött gyakorlatom
• Biciklizés/napozás/séta/úszás a Margitszigeten
• Saját lakás
• Duna-parti bóklászás este és gyönyörködni a fényekben
• 2-es villamosból bámulni a várost
• Átsétálni a Lánchídon
• Vörösmarty tér és Erzsébet tér hangulata
• Karácsonyi vásár
• Szabadság tér és a közelben lakó Ági barátnőm bulijai
• Kocsikázni az Erzsébet hídon és a rakparton
• Hajókázás
• Borvacsorák
• Kopaszi gát, piknikezés
• Palatinus strand
• Széchenyi fürdő
• Óceán étterem
• Chagall kávézó
• Conti -azaz az utazási iroda, ami az előbbiek (néhány hónap felszolgálói munka) után az első munkahelyem volt. A gyakorlatom után maradtam ott, összesen 8 évig voltam a csapat tagja. Egy olyan pont az életemben, ami nem csak belső tulajdonságaimat változtatta meg, és segített engem előre, mert határozottabb, céltudatosabb, hatékonyabb, naprakészebb, tapasztaltabb lettem, hanem rengeteg élménnyel gazdagított. Láthattam sok helyszínt úgy, ahogy mások nem: pl. welcome és szinkronúszó bemutató a Gellért fürdőben, majd az aulában gálavacsora, vacsora élő zenével a Spoon hajón, vagy a Gerbeaud külön termében, a Gundelben, .. ültetett fogadás a Vásárcsarnokban, party a Füstiben, azaz a Vasúttörténeti Parkban, rulettezés a Lázár Lovasparkban, stb. Az irodának köszönhetően számos partnerpartin fordultam meg (leginkább a legszebb 4-5 csillagos szállodákban), és több alkalommal nyertem tombolán, így jutottam el férjemmel pl.  a berlini 5 csillagos Radissonba, vagy a londoni Park Plaza Riverbank Hotelbe. De főnöknőmmel is sokat repültem, Berlinben és Kölnben is jártam vásáron. Szerettem ezt a munkahelyet és a lehetőségeket, amiket kaptam általa.                                                                                                                                                                                           
• és természetesen a kisfiam születése – a szuper, kedves, segítőkész, megbízható, támogató orvosom, a nagyon figyelmes nővér. Furcsa lesz, hogy akárhányszor megkérdezik majd tőlem vagy Domitól a születési helyét, akkor elhangzik majd: Budapest

Mi az, ami nem fog hiányozni? : 

– a zaj, az állandó zúgás

– a sok ember, a tömeg

– a sok mindenkin átnéző, morcos kinézetű, panaszkodó járókelő

– a nem köszönő szomszéd, 

-…

és biztosan van még.. de nem ez a lényeg. Bár korábban (a fősuli választás előtt) el nem tudtam volna képzelni, hogy itt éljek, azért hamar megszerettem. Szerettem. De nem vagyok én pesti lány…

Ma elköszönünk a zöldségestől, a könyvtárostól. Kipróbálunk még egy új játszóteret. (Újpesten szerintem nagyon jó kisgyermeknek lenni, rengeteg új játszótér, gyerekrészleg a könyvtárban, óriáshomokozó nyaranta a piac mellett, … -viszont nem szeretnénk Pesten nevelni a gyermekünket.) 

Holnap költözünk. Izgatottak vagyunk…

De jövünk még, Budapest! 😉

Te mit szeretsz Budapestben? 

Mosolygós napot! 🙂