Kimenő minden napra, mert megérdemled!

kimenő

Első helyre tenni a nőt, a feleség, az anya, a lány, a munkatárs, a barátnő, a testvér és így tovább elé, nehéz feladat. Nem is lehet mindig. Lecsípni magamnak időt azonban lehet és kell is. Egyrészt fel kell ismernem a tényt, ha én kiegyensúlyozott és boldog vagyok, akkor lesz a családom is az. Megérdemlem. A pihenés jár nekem. Az, hogy kiszakadjak néha az otthoni teendők köréből, több, mint szükséges. Minden nap.

Kell a kimenő-a kicsi meglógás-az énidő-a magammal törődés-a feltöltődés vagy bárhogy is nevezzük.
Ez sokszor házon belül is megoldható:

  • olvasni egy jó cikket/posztot ( és elgondolkodni rajta)

  • belemerülni egy érdekes könyvbe

  • leírni a gondolatainkat

  • csak úgy ülni a csendben

  • kiűzni a gondolatokat a fejünkből színezéssel

  • létrehozni, alkotni valamit ( kreatívkodni vagy sütni -főzni a magunk kedvéért, írni, stb.)

  • csak kávézgatni, vagy megenni egy desszertet ( lassan …)

  • fotóalbum rendezgetés (vagy más rendszerezése, esetleg rendrakás – ha örömet okoz)

  • jóga

  • zenehallgatás

  • film /sorozatnézés

Csak néhány példát soroltam, amelyek nálam jelen vannak a mindennapokban. Nem kell tehát feltétlen kimenni a házból ahhoz, hogy egyedül lehessünk és magunkkal törődhessünk. 

Olykor a teregetést is élvezem, mert közben kicsit csak én lehetek és a gondolataim vagy szeretek palacsintát sütni, mert olyankor is általában egyedül maradok a konyhában. Szeretek történeteket eljátszani a kisfiammal a szőnyegen, együtt kreatívkodni, vagy főzni vele. Még a házimunkákat is szívesen csináljuk (egy ideig) együtt. Szívesen szövök terveket vagy kávézgatok a férjemmel. Milyen mégis az, amikor csak én vagyok? Egy igazi kimenő számomra?

Egy évvel kisfiam születése után visszamentem dolgozni – mert akartam. Igaz, csak heti 2 napban. Tudom, nagyon szerencsés vagyok a főnökömmel. Szeretem az anyaságot minden velejárójával együtt, mégis úgy éreztem, kell valami más. Kell, hogy kiszakadjak itthonról. Kell, hogy más feladataim is legyenek, megmozgassam az agyamat. A társaságra is szükségem volt. Ez a heti két nap éppen megfelelő, ha több lenne, már sok lenne, mert szeretnék együtt tölteni minél több időt a kisfiammal az óvoda megkezdése előtt. Vannak ilyenkor apa-fiú napok vagy mamánál van a gyerkőc, ő, illetve ők is élvezik, így mindenkinek jó. Remek döntést hoztam, amit egy percig sem bántam, bánok.
Ezeken a napokon kicsit olyan vagyok újra, mint a kisfiam megszületése előtt. Nincs igazán időm gondolkodni az otthoni dolgokon, mert pörgős egy nap az irodában. Németül, angolul fogalmazok, nagyon messze kerülök a mondókáktól. Nagyokat nevetünk a lányokkal olyan félmondatokon, amelyek csak ott, akkor viccesek, utólag elmesélve már nem. Még a reggeli illetve a hazafelé metrózást is élvezem, jegyzetelek vagy olvasok. Dolgozni járok, de ez nem igazán munka számomra. Szeretem, mindig is szerettem. Az elmúlt 1,5 évben pedig egy olyan dolog, ami kikapcsolódást is nyújt, plusz erőt ad. Sikerélménnyel jár, hisz azonali visszacsatolást ad. Gyakran kapok dicséretet a partnerektől vagy a főnökeimtől. Egy csapat része vagyok bent. Ha kicsit ki akarom vonni magam a forgalomból, jól esne egy kis szünet mindenkitől távol, akkor ebédelni egyedül megyek. Szeretek néha egyedül lenni. Nincs abban semmi rossz vagy ciki, ha valaki egyszemélyes asztalt kér egy étteremben. Élvezem a nyugalmat, az ízeket és főleg, hogy befejezhetem az étkezést, anélkül, hogy megzavarna mondjuk egy pisilnem kell mondat. Nem kell felállnom egyszer sem az asztaltól és senki nem turkál a tányéromban. Azt választok, amit megkívánok. Én döntök.

Ha pedig nem munka és nem is otthoni teendők, akkor irány a jógaóra! Nemrég végre belekezdtem. Élvezem a nyugalmat, a befelé figyelést. Irányítom a légzésemet, tartom a pózt. Csodálatosnak tartom, mennyi mindenre képes a testem. Olyan dolgokat tudok megtenni, amikről fogalmam sem volt. Nyújt és ellazít. Eltereli a figyelmem, elűzi a feszültséget. Lelassít. Erősít. Kívül és belül. Feltölt.

Még a duracell nyuszi is le tud merülni. Nem pöröghetek én sem folyton, ha mindig ugyanazt teszem. Kell a töltődés, az új inger, az is, hogy beüljünk valahova a barátnőkkel.

De az énidőt még egy családi wellnessezés közben is meg lehet oldani. Családdal mégis egyedül? Igen, legalább egy picit! Legyen az egy hosszú hétvége, vagy csak egy látogatás a közeli fürdőbe, meg lehet úgy oldani, hogy egy szeletként lecsípj magadnak és csak magad legyél és töltődj. Próbáld ki a szaunát, vagy ússz néhány hosszt. Biciklizz vagy sétálj egyet. Megérdemled azt a kis időt!

Sokféle lehet a kimenő. A lényeg, hogy kell, szükség van rá. Gondolj rá, és irányítsd úgy, hogy minden nap jusson neked. A legtöbbször otthon kell megvalósítani. Lehet és Te is meg tudod csinálni! A nap 24 órából áll. Oszd be ügyesen. Ha más nem, este vagy reggel szánj időt magadra és kedvelt időtöltéseidre.

A legfontosabb, hogy néha szusszanjunk egyet a folytonos pörgés helyett és hagyjuk, hogy kimenjenek a gondolatok a fejünkből. Csak hunyd le pár percre a szemed és lélegezz mélyet, majd fújd ki, -még-még , engedd messzire.

Csak csináld! 🙂

Kell a kimenő! Amikor a nő csak NŐ, aki azt csinál, amihez csak kedve van.

Számodra mit jelent a kimenő? Mi az ami bár csak pár percig tart, mégis úgy érzed hosszú időre feltölt?

Leave a Reply

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.