Van annak valami szépsége, ahogy a pillanatok megragadnak. Csúcspillanatok, ahogy nemrég olvastam. Olyanok, amikor igazán jelen vagyunk.
A témát most Tündi, a Tintafolt bloggere adta meg. Köszönöm, igazán jól esett gondolkodni és írni róla. 🙂
Legszebb pillanatként elsőnek az esküvőnk az a jelenete ugrott be, amikor a leendő férjem felé sétálok a virágszirmokon. Süt a nap, csillog a tó vize, ott vannak a szeretteim, ott áll a virágkapu előtt Ő és szerelmesen néz rám. Egy pillanatra arra gondolok, olyan, mint egy filmjelenet, ahogy ott lépkedek. Alig hiszem el. Aztán teljesen jelen vagyok. Élvezem. Ahogy az egész napot is. Aznap már egyáltalán nem volt bennem izgulás, imádtam, hogy menyasszony vagyok.
Egész nap abba sem tudtam hagyni a mosolygást. Könnyek között, remegő hangon mondtam ki az igent annak, akit szeretek és hallottam az igent attól, aki viszont szeret.
Egyetlen ilyen nap van (jobb esetben) az életben, de már ez is számtalan gyönyörű pillanatot rejtett.
Vagy ott volt például az a hihetetlen csillagfényes éjszaka, amikor a görög tengerpart hullámait hallgattuk és egyszer csak letérdelt elém és megkérte a kezem. Imádtam,hogy utána az egész nyaralás alatt királynőnek éreztem magam.
Hogyhogy nem gyermekem születése volt az első, ami eszembe jutott?
Amikor kisfiam a világra jött, amikor szóltak hogy nyissam ki a szemem, és odanéztem, azt éreztem: ez hihetetlen.
Alig bírtam felfogni, hogy igen, megérkezett. Akkor és azóta is azt érzem, csodálatos, hogy ő van nekünk. Ahogy fogtam a kezét és úgy aludtunk a kórházban, ahogy először megölelt a kis karjaival, mindig mikor a mellkasomon aludt és hallgattam a szuszogását, ahogy mosolygott álmában. Mindig, mikor halljuk kacagni. Amikor rá és az apukájára nézek,ahogy a büszkeségtől csillog a férjem szeme. Ezek mind-mind legszebb pillanatok. Lehetetlen választani…
Olyanok amiket megörökítenék, de egy olyan géppel, ami nem csak képet, hanem érzést, illatot, mindent megörökít.
Bízom benne, hogy agyam egy pontjában örökre elraktározódnak ezek a csodálatos mozzanatok.
Szerencsés vagyok, hálás vagyok, mert számtalan gyönyörű pillanat tulajdonosa vagyok már most.
Legszebből nyilván csak egy van. Kiválasztani a legszebbet viszont nehéz. Hangulatunktól függően mindig más és más lehet a legszebb, a legemlékezetesebb. Nincs is értelme választani egyet.
Inkább azt fontos tudnunk, hogy ha nyitott szemmel, ha mosolygósan járunk a nagy világban, ha igazán élvezzük az életet, akkor bármikor szép, gyönyörű, csodás pillanatok részei lehetünk.
Nagyon jó volt nosztalgiázni …
Remélem Nektek is tetszett ez a poszt (is).
Olvassátok el a többi blogger legszebb pillanatait is! :
