-
Teljesült egy régi vágyam a digi-sulival
Azt kérdezed, mi a túrót szeretek benne? És nem vagyok-e fáradt? Dehogynem! Nem pont olyan a digitális oktatás, ahogy képzeltem. Bele kellett jönni az itthonról tanulásba, a digi-suliba, bár igazából rögtön mélyvíz volt, nem volt idő rajta merengeni, mi hogyan lesz. A legjobb az lenne persze, ha nem lenne az egész és az elsős kisfiam az osztálytársai és a többi iskolás gyerek között lehetne ahelyett, hogy mellettem és a gép előtt csücsül minden hétköznap. Ám most ez van. Ebben igyekszem meglátni a jót. Korábban -úgy sejtem, sok anyukatársam volt így vele- elképzeltem azt, hogy milyen jó lenne láthatatlanul ott lenni és meglesni a gyermekemet az óvoda falain belül. Az első…
-
Tízmilliószor is elmondom anyaként
Hálás vagyok a kisfiamért. Igyekszem céltudatos és előrelátó lenni. Minden nap elmondom neki, hogy szeretlek. Tízmillószor is. Majdnem.
-
Miért kell beszólni más gyerekének?
Mi itt a Felső-Mátrában még nem várjuk a tavaszt! Ha már a hóesésről le is mondtunk, azért még a nulla fok alatti hőmérsékletért drukkolunk, hogy legalább a sípályán tudjanak hóágyúzni. A mi gyerekeink az iskola keretében síelni járnak. Ingyen síbérletük van, és imádják az egészet! Mi, szülők is élvezzük a síversenyeket és eszünkben sincs másnak beszólni … Azért a február még tél, és az lenne a normális, hogy ilyenkor hideg van. Ehhez képest itt 900 méter magasan is tizenfokok vannak mostanában. És egész januárban nem volt hó. Egyetlenegyszer tudtunk szánkózni ezen a télen, akkor is egy kevés friss hóban. Viszont! Volt már ilyen tél! Előfordul, hogy nincs hó és hideg sem…