Lehet-e, szabad-e most mosolyogni?

Régebben azt mondtam volna, hogy nem hogy szabad, hanem kötelező mosolyogni, ez a legjobb, amit tehetsz. Most sajnos ez a görbe vonal, nem hoz mindent egyenesbe. Mást mondok most, mit tehetsz, amitől jobban fogod érezni magad.

Biztosan érted, amikor arra gondolok, hogy most minden úgy eltörpül, elveszik a jelentősége, és nem is igazán tudod, hogy megoszd-e, hogy megteheted-e. A pozitivitásod kezd alábbhagyni, és úgy érzed semmi erőd, kedved bármihez, nem hogy mosolyogni. Ráadásul nem tudod, hogyan lendülj túl rajta. Legszívesebben talán a homokba dugnád a fejed, de hamar rájössz, hogy ez sem jó megoldás.

Mi az, ami segíthet most, ami után újra örülni tudsz majd az apróságoknak és látszik is majd rajtad az életszeretet?

Átértékelni:

Látva a híreket, a képeket, esetleg élőben a nehéz helyzeteket, állj meg egy-egy pillanatra, értékeld azt, hogy neked van fedél a fejed felett, hogy biztonságban vagy, hogy szabad vagy.

Hálásnak lenni

A fentieken túl legyél hálás azért, hogy megölelheted a szeretteidet, hogy egészséges vagy, hogy biztonságot, önfeledt együtt töltött időt adhatsz a gyermekednek.

Segíteni

Nem kell rosszul érezned magad, csak értékeld át a dolgokat, érezd, legyél tudatában, mennyire szerencsés vagy, legyél hálás és miután összeszedted magad, nézz utána, hol és mivel tudsz leginkább segíteni és segíts! Hiszem, hogy minden kicsi számít és mindenki tud segíteni.

Kikapcsolni

Nehéz, de nem szabad abba a hibába esni, hogy bújjuk a híreket, hogy görgetünk és videókat nézegetünk, meg kommenteket olvasgatunk és csak erről beszélünk. Muszáj töltődni, pihenni. Sétálni, a szabadban lenni, élvezni az életet.

Mi, magyarok szerencsére irányíthatunk, dönthetünk.

Dönthetsz úgy, hogy jó lesz a napod.

Ne engedd meg, egyszerűen nem szabad megengedned, hogy elrontsák, elvegyék a kedvedet. Vannak dolgok, amin nem tudsz változtatni, de a közvetlen környezetedet, a saját napodat igenis te alakítod.

Sírás helyett inkább erősítsd meg magad. Az jut eszembe, hogy ahogy a repülőn is az oxigénpalackot először saját magunkra kell feltennünk, hogy másoknak segíthessünk, ugyanez a helyzet most is.

Először magadat kell rendbe tenned, belülről legyen béke, és majd kihat, majd nagyon bízom benne, hogy kihat és minden rendben lesz a világon is.

Szeretnék ideilleszteni még egy írást, amit bevallom elmentettem magamnak, mert amellett, hogy nagyon egyetértek Steiner Kristóffal, szeretném magam emlékeztetni néha minderre!

Talán nektek is jól jön, olvassátok el kérlek!:

Ahhoz, hogy békét teremthessünk odakint, arra kell törekednünk, hogy békét teremtsünk idebent…

Nehéz most bárminek is örülni, disszonáns olyan videókat látni, amelyeken az emberek – az otthonukból menekülő gyerekek képei mellett – szórakoznak, mi, tartalomkészítők pedig a bőrünkön érezzük, milyen kényes dolog most lelkes megnyilvánulásokat posztolni. Ugyanakkor…

…mindezt megtapasztaltuk a karantén-korszak beköszöntekor: aki egyensúlyban merészelt maradni, aki filmekről, könyvekről és zenéről írt, az nyilvános boszorkányégetést érdemelt. Aztán rájöttünk: ha nem igyekszünk „belső egyensúlyban” tartani magunkat, működésképtelenné válunk, így a társadalmunk is.

Megértettük: nagyon sokan szenvedtek csendben, és már nem mertek megosztani más érzelmeket, csakis félelmet vagy bánatot. Így hát feltámasztottuk haldokló mosolyunkat, lelki egészségünk, szeretteink érdekében. Mert az empátia is az optimizmus igenis megférnek egymás mellett.

Mert lehet őszintén mosolyogni a szomszédunkra, és örülni annak, hogy a cicák mellénk heveredett az ágyban, miközben belül sírunk minden szenvedőért, és elszántan csomagoljuk össze a szükséges segélyszállítmányokat a menekülteknek. Mert szabad bizakodni, remélni, bíztatni, és reményt ébreszteni!

Nem posztolni semmiről, ami a korábbi „normális” életünkkel kapcsolatos ugyanolyan képmutató, mint a “mérgező pozitivitás”. Erőfeszítéseket kell tennünk, hogy toleránsak, megértőek legyünk – a háború áldozataival szemben, és azokkal szemben is, akikre ólomsúlyként nehezedik a szorongás és depresszió.

Mindenki számára, aki bírálja a kreativokat – amíg nem Európában, hanem Szíriában zúgtak a tankok, rendben volt, hogy edzőtermi szelfiket posztolni, és bulizni? Természetesen felismerjük a felelősséget – az arab tavasz, a #MeToo vagy a #BlackLivesMatter mozgalmakra gondolva megértjük:
a közösségi médiának legalább akkora befolyása van, mint a kormányoknak. De amellett, hogy hangsúlyozzuk: informálódjunk, adományozzunk, ne diszkrimináljunk, és ismételjük megállás nélkül, hogy #StopTheWar, nagyon fontos felelősségünk az is, hogy megőrizzük egymás józan eszét.

Senki sem akarta keresztre feszíteni Marilyn Monroe-t, amikor mélyen dekoltált, testhezsimuló ruhában jelent meg az amerikai katonák előtt Koreában, és a „Háborús idők receptjei” szakácskönyvek ma már múzeumokban vannak kiállítva. Kreatívok – a világnak továbbra is szüksége van rátok!