Ezért szeretem megdicsérni a gyermekemet

Gyakran hangzik el tőlem az, hogy ügyes vagy. Szeretem megdicsérni, ugyanakkor figyelek arra is, hogy ne csak egy semmitmondó üzenet legyen számára. Akkor mondom neki, amikor valami olyat tett, amiért tényleg megérdemli a dicséretet.

Az ügyes vagy felkiáltás olyan könnyen jön az ember szájára, biztos vagyok benne ezt használja mindenki a leggyakrabban. Én szeretem kifejteni a miértet is. Mindig folytatódik tehát a mondatom: Szépen kiszínezted, alig mentél ki a vonalból. / Nagyon gyorsan összeraktad a legót, alig hiszem el, hogy már kész is. / Szépen ettél, még a ruhádra is sikerült vigyáznod. És így tovább…Tehát nem hazudok neki. Őszintén elmondom, ha valamit lehetett volna másképp is, pontosabban, jobban odafigyelve.

Csak őszintén

Nem dicsérem csak azért, hogy mondjak valamit. Nem dicsérem akkor, ha nem gondolom tényleg úgy. Semmi értelme nem lenne, a gyermekek úgyis tudják, már az arcunk egy-egy rándulásából is érzik, ha nem őszinte a mosolyunk.

Nem igazán értem a túl sok dicséret problémáját. Amennyiben a dicséretet valami olyanért kapja a gyermek, amit ténylegesen megtett, tényleg jól, szépen, gyorsan stb. csinált, akkor én nem is tudom nem megdicsérni.

Ha nem hazudok (pl. amikor még csak vonalakat, köröket rajzolt, nem hurráztam, milyen szép, csak érdeklődtem és kedvesen megkérdeztem, mit rajzoltál, megkértem, meséljen róla – véleményem szerint ez az érdeklődésem is felért számára egy dicsérettel), akkor biztos vagyok benne, hogy nem teszek rosszat. Éppen ellenkezőleg.

Kinek ne esne jól a dicséret? Nincs olyan ember. Ne fukarkodjunk hát vele!

Erősítem az önbizalmát.

Szülőként ez az egyik legfontosabb feladatunk. Ki kell mutatnunk a szeretetünket felé és egy erős, egészséges önbizalommal rendelkező kis embert “kell” faragnunk belőle, akit majd nyugodt szívvel engedhetünk útjára a nagy világba, amikor eljön az ideje.

Igazából, a gyermekek még teljesen elégedettek magukkal, egészséges az énképük, van önbizalmuk. Sokan a felnőttek közül csak szeretnének úgy érezni, ahogy a gyermekek, amikor például a tükörbe néznek.

Nekünk szülőknek és az őket körülvevő felnőtteknek arra kell odafigyelnünk, hogy ne törjük le őket. Erősítsük őket egy-egy mondattal, amikor valamit helyesen, ügyesen tesznek. Valamint az is nagyon fontos, hogy olykor hagyjuk őket tanulni a saját hibájukból.

A nagyon veszélyes helyzetektől eltekintve engedjük őket néha “szabadon”, nem baj, ha elesnek, mert amikor sírva hozzánk bújnak, azt érzik majd, hogy bíztunk bennük. Elég okosnak, ügyesnek gondoltuk őket a feladat megoldásához. Azzal, hogy bizalmat szavazunk nekik, tápláljuk a köztünk lévő kapcsolatot. Ha pedig szeretve érzik magukat, az az önbizalmuknak is jót tesz.

A megfelelő mértékű önbizalom pedig az egyik legfontosabb érték, a legnagyobb kincsük lehet a mai világunkban. Az elinduláshoz szükséges bátor lépések, az okos döntések, a párkapcsolatok minősége és alapvetően minden alapja ez.