Cselezd ki az esti hisztit!

Mindannyian eltervezzük, nem fogunk kiabálni gyermekünkkel. A lehető leghamarabb megtanuljuk, hogy a türelem nagy kincs és nagyon sok múlik rajta… Van az úgy, hogy aztán elfogy.

Valakinél gyorsabban, valakinél lassabban, de előfordul, hogy kész, nincs tovább, ötletünk sincs, mit tegyünk, vagy olyat teszünk, amit aztán megbánunk.

Egyesszámú ellenség: a fáradtság

Leggyakoribb eset, amikor a nap végére gyermekünk elfárad, vagy túlfárad. Utóbbi azt jelenti, hogy sajnos nem vettük észre időben, hogy fáradt, vagy nem tudtuk úgy alakítani a programot, hogy korábban otthon legyünk, túl sok ember vette körül, egyszerűen túl fárasztó volt a nap számára. A fáradtság ilyenkor átalakul egy esti pörgésbe, amikor a kisgyermek szinte kifordul magából, alig lehet ráismerni. Semmi sem jó, nyafogás, sírás, ordítás van mindenért.

Két-hároméves gyerkőcöknél már azt várjuk, hogy el tudja mondani, mi a baj. Hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy milyen kicsik is még. Nem tudják kezelni az indulataikat, vagy felismerni az érzelmeiket. Azt sem hajlandóak észrevenni, beismerni, elfogadni, hogy ők most fáradtak.
Előfordul, hogy szeretné még befejezni, amit elkezdett. A színezést, a foglalkoztató füzetet az utolsó lapig, vagy a tornyot, a legózást és így tovább. Ha belegondolunk, ez nagyon jó tulajdonság. Nem akarja félbehagyni, kitartó. Nekünk nem szabad letörnünk az igyekezetét, biztatnunk kell, de ha fogytán a türelem, igen nehéz a dolgunk. Megpróbálhatjuk meggyőzni, hogy holnap is van nap, de a legjobb, ha kivárjuk, míg befejezi. Mert ugyan mi történik, ha pár perccel később kezdődik az esti fürdetés?

Számos alkalommal estem abba a hibába, hogy a napirendhez akartam ragaszkodni, miközben egy kis (több) rugalmasságra lett volna szükség.

Milyen megoldások állnak rendelkezésünkre a fáradt gyermek kezelését illetően?

Rugalmasság
Ahogy fent írtam, érdemes pár perccel előrébb hozni vagy eltolni a fürdés idejét, hogy nyugodtan tudjon lezajlani az esti rutin. Nem dől össze a világ, ha nem aznap lesz hajmosás…
Kreativitás
Mindig óriási erővel bíró tulajdonság. Például, ha kitalálunk egy jó kis mókát a fürdőkádban, szívesebben megy majd a gyermek a fürdőszobába.
Humor/ nevetés
Amikor gyermekünk meztelenül szaladgált, akár egy Duracell-nyuszi fel-alá a fürdés előtt.., hát nem tudtunk mit tenni és jobb híján egy jót nevettünk az apukájával…
Mesélés
„Nem akarok fürdeni/aludni” -jött a nyafogás, vagy amikor végre bekerült a kádba, akkor a „szeretnék még maradni…” én pedig rákontráztam: „ó, én tudod mennyi mindent szeretnék?” és csak soroltam a ház méretű csokoládéról és az égből potyogó pillecukorról, stb. a mesét. Az énekelve mesélés is beválik, nem mellesleg téged is nyugtat az éneklés.
Figyelemelterelés
Az előző pontokhoz hasonlóan találni kell valami vicces dolgot, amivel elterelhetjük a figyelmét. A fogmosás, ha hiszed, ha nem történhet kacagva is: keressétek az elveszett tárgyakat (a napközben elfogyasztott morzsákon túl a lapátot és a biciklikereket…) meg a manókat a szájában.

Amit ne tegyél:

Hiába szeretnéd elmagyarázni, ne tedd. A hosszú mondatokból semmit nem ért meg.
Felesleges az érvelés, a szájbarágás, a magyarázkodás. Annál fontosabb a hangsúly, a mimika!
Sokszor olvasom, hogy öleld szorosan magadhoz. Néha használ az ölelés. Néha ellök magától. Ne erőltesd. Ami tuti beválik: lélegezz nyugodtan. Ismételj egy-két kedves, megértő mondatot. Ez téged és őt is megnyugtatja majd.
Igen, nehéz, mert te is ordítanál, ugyanúgy mint ő.
Néha meg is teszed. Viszont pont semmit nem érsz el vele. Te vagy a felnőtt. Neked kell példát mutatnod. Nagy levegő, vagy számolj magadban, de maradj higgadt.
Agresszió-agressziót szül. Ne tedd! Talán egyszerű megoldásnak tűnik rácsapni a kezére, fenekére, de semmilyen pozitív eredményt nem érsz el vele.
Ne stresszelj, ne kapkodj! Megérzi és hisztis lesz, ha te is ideges vagy.
Amennyire lehet felejtsd el a „nem” szót. Ha túl sok mindent nem szabad napközben, abba nem csak ő, de te is elfáradsz. Fogalmazd át, illetve helyezd át a veszélyes tárgyakat. Ne legyél túl szigorú, ne szabd meg folyton, mit tegyen. Mindez a későbbi életére is hatással lehet: mindig másoktól függ majd, nem találja a helyét, és azt várja, hogy megmondják neki, mit csináljon. Hagyj neki teret a kibontakozásra.
Kerüld a hirtelen váltást, készítsd fel: ez lesz az utolsó kör, utolsó játék, utolsó oldal,.. Ne állítsd le csak úgy minden átmenet nélkül, hogy kész, vége. A fürdést időben kezdjétek, ne csak essetek túl rajta. A „Most már alvás!” helyett, pedig segíts neki ellazulni. Beszéljétek meg a nap történéseit, aztán esti mese után énekelj, simogasd.

Nekünk szüleinek kell ismernünk gyermekünket. Minden gyermek külön egyéniség és más-más hozzáállás, trükk válhat be. A legjobb, ha sikerül megelőzni a nyafogást, ami hisztivé alakul át. Nekünk kell időben felismernünk, hogy ő már fáradt és menjünk haza vagy alakítsunk ki nyugodt körülményeket számára az esti rutin megkezdéséhez. A kialakított napirend fontos, segít a gyermeknek is, ugyanakkor legyünk benne rugalmasak, nem szabad beleőrülnünk, szinte megszállottan és óramű pontossággal követnünk.

Két dolog még, ami biztosan segít, hogy könnyebben menjen az este:

Nem lesz gond az ágyba kerüléssel, ha minél többet mozoghat, szaladgálhat a gyermek. Neked is jót tesz a friss levegő. Új élmények, új ingerek érnek mindkettőtöket. Az is jó, ha gyerekek között lehet, szoknia kell a gyerektársaságot, az egymásra figyelést, az alkalmazkodást.
Napközben szánj magadra pár percet legalább, szakadj ki a gyermek és a házimunka bűvköréből , hogy feltöltődj. Ha úgy érzed dőlj le délután, vagy alkoss, olvass, a lényeg, hogy szakadj ki, hogy aztán legyen erőd a nap folytatásához.

Szülőként a te feladatod a terelgetés.

Segíts gyermekednek felismerni, azonosítani az érzéseit. Megértő hangon mondd el neki, hogy igen, tudom, hogy fáradt vagy. Kérd és köszönd meg az együttműködését. Gondolj arra, hogy gyermekednek van akarata és ez bizony nagyszerű dolog. Az a jó/rossz hír, hogy a szüleiktől öröklik a gyerekek az alap tulajdonságaikat, és őket másolják, vagyis ha türelmes, nyugodt vagy általában, akkor ő is az lesz, de ha szívesen mondasz ellent, és gyakran csakazértis más utakon jársz, akkor ő is így tesz majd.