Ebben a kellemes napsütéses őszi időben a legjobb túrázni. Lehetőségem volt egy rövid kis gyaloglásra elmenni pénteken és élveztem a tájat, az illatokat, azt, ahogy melengeti a nap az arcomat, ahogy érzem a lábamban az izmokat. A harapnivaló is jobban esik a szabadban, főként egy jó kis séta után. Egy hatalmas, gyönyörű formájú fát is láttunk – nem csak láttuk, néztük, sőt közelebb mentünk … és még egy mókust is észrevettünk rajta 🙂 – és eszembe jutott egy gondolat, amit nemrég olvastam. 

Egyszer régen egy játéknak a következő két szó lett a vége: The End. Nem egy közmondás, nem egy filmcím várt rám, hanem a (sohakinemmondott) szeretlek ellenkezője. Egy kapcsolat vége.