Mindig meglepnek az emberek, még akkor is, ha tudom, hogy sokan kötekedőek, főleg amikor arcot sem kell társítani mellé. Sokszor a kommenttel sem törődnek, pedig még egy negatív visszajelzés is lehet építő hatású kritika. Na, de egy dislike? Annak nem sok értelme van. Az emberek nagy része újabban két kategóriába sorolható: vagy piszkálódnak, az élő fába is belekötnek, mert mindenről is megvan a véleményük vagy felveszik a nemtörődöm hozzáállást, legalább is igyekeznek nem foglalkozni semmivel, csak magukkal, és többnyire céltalanul görgetnek és néha nyomnak egy like-t, szívet vagy éppen lefelé mutató ujjat. A bloggerek – legnagyobb része – nem kötekedik, viszont (főként a kezdő bloggerek) extrán érzékenyek. Ami egyrészt jogos. Hiszen…

Egy viharnak köszönhetően tönkrement a routerünk hétfőn éjszaka és csak pénteken hoztak másikat. Természetesen az iskola kezdetével esett egybe az időszak valamint mindhárom nap szabadnapos voltam. De jelentem, túléltem internet nélkül! A helyzet az, hogy én kicsit telefonfüggő vagyok és már rögtön ébredéskor a kezemben a telefon, szóval be kell vallanom, hiányzott ez a mozdulat, hiányzott, hogy nem vagyok jelen, hogy nem tudom, mi történik, hogy esetleg lemaradok valami fontosról, hogy nem tudok valamit azonnal megnézni, megkeresni. Mindez azért jelentős részben azért van, mert blogger vagyok és bloggerként úgy érzem naprakésznek kell lennem, elérhetőnek kell lennem. Illik válaszolnom egy üzenetre minél hamarabb és szeretek belefolyni a társalgásba, nem csak azért,…