Egy valamit nem szeretnék, azt hogy a karácsony rohanással teljen.Hogy elrobogjon úgy, hogy nem is igazán élveztük, mert a legfontosabb mozzanatokra tényleg csak egy maximum egy pillanat jutott, vagy mert fáradtak voltunk. Szeretném nyugodtan, békésen nézni a gyertyalángot, és az izzók fényét. Beleszippantani a fenyő és mandarin illatba. Énekelni összebújva. Beszélgetni bort kortyolgatva. Hogy kell még ünnepi vacsora szépen megterített asztalon és csillogó rend, tisztaság? Ajándék nem bánnám, ha „csak” az lenne, hogy együtt vagyunk. Együtt a szeretteinkkel.A csomagok a fa alatt jelképesek, apróságok egymásnak. Van köztük saját kézzel készített. Szívvel-lélekkel adott ajándék. Én azt mondom a következő pár pontot tartsuk szem előtt, megelőzendő a karácsonyi rohanást, utolsó pillanatos idegeskedést…

Néha úgy érzem, túl sok. Túl sok idő elmegy a net böngészésével, a közösségi oldalak görgetésével. Túl sok inger ér, amitől csak még jobban elfáradok. Töltődnünk, pihennünk is kell és talán most decemberben még inkább figyelnünk erre.   Bloggertársam, Évi, az Anyu tervez blog írója már többször kipróbálta, hogy nem volt a keze ügyében a telefon, nem ült gép elé néhány napig. Ő mesél most a tapasztalatiról. Fogadjuk meg tanácsát és éljen az offline lét -legalább hétvégére vagy legalább heti 1-1 napra! 😉   Pálné Zavanyi Éva írása   Folyton pörgök, rohanok, elérhető vagyok a virtuális világban, így úgy érzem, egy perc megállás sincs. Nincs szünet, olyan mintha mindig mindenki…