Csak haladtam, mentem előre. Sétáltam, futottam, majd megint sétáltam, nem álltam meg. Egyszer csak sötét lett. A sötétben futottam tovább. Nem fogta senki a kezem. Tudtam, hogy egyenesen visz az út, mégis volt ott valami zöld fény balra. Nem hívott, csak ott volt. Mindig több út van. Én mindig egy úton haladtam. Most mégis elkanyarodtam. A kerülőutat választottam. Nem a tévutat, nem a rosszat. Nem nevezem így, mert egyrészt ki mondja meg mi a helyes és mi a helytelen? Talán nincs egyik sem. Másrészt minden okkal történik. Hiszek ebben. A jóból kisülhet még jobb. A nehézből még nehezebb. Most annyit mondhatok: nem könnyű. A kerülőúton eltévedtem. El is estem. Sírtam.…

Nagyjából két hónappal ezelőtt érlelődött meg bennem a gondolat. Végre jó az idő. Adott a gyönyörű, zöld környezet. Szükségem van valamire. Amivel le tudom vezetni a feszültséget. Amit ha teszek és rendszeresen teszem, hatékonyabbnak érzem magam. Kell valami, aminek hatására jobban érzem magam. Sőt ami még fontosabb, miközben teszem is nagyon jól érzem magam a bőrömben. Mert más nem is igazán kell hozzá. Kell két láb, némi sportos ruha, egy kis bemelegítés és indulás. A futásról beszélek, amibe nemrég kezdtem bele. Nem nagy távon, de heti kétszer rendszeresen. Még futócipőm sincs, ami pedig tudom nem ártana.. de előbb igazolnom kellett magam felé, hogy igenis ezt fogom csinálni, ezt akarom. Ó…

Jó érzés leülni és megfogalmazni, mi is az, amit szeretnék elérni, kipróbálni, megkóstolni, véghezvinni. Bakancslistát vagy éppen 1001 dolgot összeírni, amit 101 nap alatt megteszek.  Ugyanakkor jó érzés spontánnak lenni, és éppen az adott lehetőséggel élni. Nem várni, nem egy jövőbeli képre gondolni.  Kellenek a tervek? Vagy csak élvezzük a percet? Mennyire lehet mindent megtervezni és az úton előre haladni? Egyetértek a mondással, hogy nem a végeredmény, hanem az út maga a boldogság.    Előrelátónak kell lenni, de nem lehet mindent megtervezni. Egy 3 éves terv pontjai felülíródnak. Az én listámban is talán már mások szerepelnének, mára már más a fontos, más az elképzelés.  Ráadásul szeretek azzal foglalkozni, ami épp…