Emberek vagyunk. Elgondolkodtam a kérdésen, hogy mi tesz emberré? A nevem – mondhatnám viccelődve. De tény, hogy nagyon sok poént hallgattam már meg a nevemmel kapcsolatban. Emberek vagyunk ezért gondolkodunk – már aki.  Emberek vagyunk, érző lények – mert annak sincs kőből a szíve, aki ezt mondja magáról…  Emberek vagyunk és beszélni tudunk –  bár még így sem értjük mindig egymást. Meg tudjuk osztani egymással az érzéseinket, a kedvességünket, a mosolyunkat, a bizalmukat, a türelmetlenségünket, a gonoszságunkat, a nem törődömségünket, és mindehhez nem kellenek szavak sem. Korábban írtam egy komolyabb dolgozatot non-verbális kommunikáció témában. Utánaolvastam, készültem, belemélyedtem a gesztusok, a mozdulatok világába. Mindig érdekelt és fontos terület, sokat meg lehet tudni csupán…

Nem szoktam fogadalmat tenni. Megfogadni valamit nem egyszerű… Nem igazán szoktam előregondolkodni. Most viszont, ha egy dolgot kell mondani, mit ígérek meg magamnak 2020-ra, az ezzel kapcsolatos.  Ne szólj szám, nem fáj fejem – Annyi bajom volt már abból, hogy nem így tettem…  Nem gondolnád, de tudok hülyeségeket csinálni...  Szóval jövőre a tervem, hogy odafigyelek.  Meggondolom, mit mondok és mit teszek. Adok magamnak időt a pihenésre, hogy ne legyek annyira fáradt, hogy idiótaságokat, nem kedves dolgokat mondjak, hogy türelmetlen legyek másokkal. Olyan jó lenne, ha tudnám, ha számítanék arra, hogy miből mi lehet! Ha előrelátó tudnék lenni. Ha már lúd, legyen kövér: megfontoltabb és következetesebb is szeretnék lenni.  Azon leszek, hogy…