Kell a szerelem?

A szerelem csak bekavar? -fogalmazódott meg bennem a kérdés a minap, amikor egy ismerősömmel beszélgettem. A srác, aki több mint 10 évig élt együtt a barátnőjével, és egy év egyedüllét után most új kapcsolatot szeretne, azt mondta, szívesen átugraná „ezt a szerelem dolgot.”

Értem és nem értem egyszerre az elképzelését.

A férfiak és a nők másképp működnek ezt tudjuk. Mi az, ami mindkét félre igaz?

Van itt néhány tudományos tény a szerelemről:

-A józan ítélőképesség csökken. Csak a pozitív, előnyös tulajdonságokra koncentrálunk. Elvakulttá és túlságosan védelmezővé válunk a másikkal szemben.
-Függővé tesz, dopamin termelődik az agyban.
-Felborul a hormonháztartás, eufóriát, boldogságérzetet, pirulást, heves szívdobogást, izzadást okoz a feniletilamin nevű hormon a szervezetünkben.orm
-Ha titokban kell tartani, még jobban erősödik a kapcsolat.
-A párunk fizikai közelsége csökkenti a stresszt, csillapítja a fájdalmat.
-Vonzódunk azokhoz, akik hasonlítanak hozzánk.
-Működik a kémia: fontos a másik illata, és ehhez köze van az illető immunrendszerének. Mindig a sajátunktól eltérőt találjuk vonzóbbnak.

Míg a férfiaknál működhet a barátság extrákkal, addig a nőknél úgy gondolom, mindig van érzelem a dologban.

Biztos vagyok benne, hogy a férfiak is szeretik a kezdetet, amikor minden még csak alakulgat.

Nem lenne jó kihagyni azokat a tipikus mozzanatokat:

észrevenni a csillogó tekintetét, nézni egymás szemébe hosszasan, szavak nélkül
az erős szívdobogást
azt az érzést, hogy mindig vele szeretnél lenni és mindenfélét együtt csinálni,
hallani a hangját,
érezni az illatát, hozzábújni
mindennél jobban várni, hogy mellette ébredhess
és minden percet együtt töltsetek

A rózsaszín felhő -szokták mondani. Meg azt, hogy elmúlik. Igen, a felhők elvonulnak. A szerelem is alakul. Átalakul valami szorosabbá.

Átugrani viszont nem hinném, hogy lehet ezt az időszakot. Minden el kell kezdődjön valahogyan. Lehet belecsapni a közepébe, lehet távolról ismerkedni, de valahogy, valamikor ezek a fenti érzések mind előjönnek. Amikor elvakult vagy, vagy egyenesen elvarázsolt. Amikor fontosabb ő, mint te.

Ezek furcsa és talán ijesztő érzések utólag már és így talán értem az ismerős srác mondatát. Azt, hogy a szerelem mindent összekuszál, felborít, megnehezít.

A legjobb, amikor a szerelemnél valami sokkal fontosabb van köztetek. Az az erős kapocs, amiben megvan a bizalom, hogy mindent meg tudtok beszélni egymással, tudtok együtt nevetni, hogy közös az elképzelésetek a jövőt illetően, hogy szerettek együtt részt venni a hétköznapi programokban. Van közös múltatok, van kötődés, támogatjátok, biztatjátok egymást. Szereted, várod az érintését, hiányzik, gondolsz rá, ha nincs melletted.

És azt gondolom nem kell, hogy elmúljanak azok a kedves gesztusok, amik a szerelemesekre jellemzőek. Ki kell mutatnunk az érzéseinket. Törődnünk kell a másikkal, magunkkal és a kapcsolatunkkal.

Kell a szerelem és annál még sokkal több!