Csillogó téli mesevilág a Mátra

Még nincs hó, de minden gyönyörű hófehér és csillogó. Zúzmara ül a fákon és ropog a fagyos falevél a csizmám talpa alatt. Sétáltam az erdőben és közben gyönyörködtem a tájban, csodaszép téli mesevilág, amit a Mátra nyújt.

Amióta Budapestről a Felső-Mátrába költöztünk, újra találkozom az évszakok szépségeivel. Ahogy még régen a tankönyvekben tanultuk, ősszel csodálatos színekben pompázik az erdő, télen pedig esik a hó vagy minden mesés hófehér. Nekem előbbi, kisfiamnak utóbbi a kedvenc évszaka, férjem pedig azt választja, amikor a természet újra éled a téli álomból, amikor folyamatosan látjuk a növekedést, a zöldülést.

Idén már nagyon vártam a telet. Nagyon szeretném, hogy essen a hó, imádom azt a különleges puha csendet, ami olyankor körbevesz, az annyira varázslatos. Ma egy pillanatig azt hittem, hogy elkezdett havazni, és pörögtem-forogtam az erdőben, ebben a téli mesevilágban, de csak a zúzmara hullott a fejemre. Azért élveztem a sétát az erdőben és fotóztam párat, amíg bírtam, aztán muszáj volt a zsebembe dugni a szinté jéggé fagyott kezem.

Mit ad nekem a tél?

A téli mesevilág a Mátrában csodás, de amit még imádok ebben az évszakban, hogy rengeteg olyan dolgot ad, hogy úgy érzem visszarepülök az időben.

Újra gyerek lehetek!

Szánkózok a meredek utcákon. Hógolyózunk, hóembert építünk. Hosszú percekig nézem reggelente a cinegéket, akik jönnek eszegetni a magvakat és mosolygok a mókuson, aki nem foglalkozik velük és jó sokáig ül a madáretetőben és lakmározik jóízűen.

Éneklem a Mikulásos meg Hóemberes dalokat, mézeskalács meg fahéj- és narancsillat száll. Eszembe jut, amikor elcsentük nagyszüleim karácsonyfája alól a déli gyümölcsöket meg a vajkaramellás szaloncukrot. Télen a legjobb bekuckózni a takaró alá és meséket nézni, közben popcornt eszünk, elővesszük a Gazdálkodj okosant vagy egy másik társast, a játék szünetében pedig meleg, mézes teát iszunk és pillecukrot falatozunk.

Nem hagyom ki a sétát a hidegben, ez a téli mesevilág számomra megéri, hogy szétfagynak a kezeim, mert mindenképp meg kell örökíteni egy századik fotón, hogy milyen gyönyörű minden.

Aztán jó levenni a kabátot, lerúgni a csizmát és piros arccal, csillogó szemmel, kellemesen elfáradva belépni újra a meleg szobába. A didergés hamar megszűnik, amikor nekidőlök a forró cserépkályhának. Aztán már a kezemben egy bögre forró csokit szorongatva, megint csak bámulok ki az ablakon, mert olyan nagyon szép, annyira szeretem ezt a varázslatos, mesés tájat.

Szeretek a Mátrában élni, szeretem a téli mesevilágot, amit kapok és hogy újra gyerek lehetek.

Te mit szeretsz a télben?

Mosolygós napot, kedves Olvasó!